1. nap: Bu­da­pest – Koppenhága – Keflavík – Borgarnes – Snorrastaðir
(szál­lás: vendégház, ellátás: a repülőn szokásos)
Reggel indulunk Budapestről menetrend szerinti repülőjárattal Koppenhágába, ahol átszállunk az izlandi légitársaság járatára. A kora délutáni órákban érkezünk Iz­land nem­zet­kö­zi re­pü­lő­te­ré­re, Keflavíkba, ahol már vár ránk – a csoport létszámától függően – egy vagy két au­tó­bu­sz, mely(ek) az uta­zás ide­je alatt vé­gig ve­lünk ma­rad(nak). Az or­szág fő­vá­ro­sán, Reykjavíkon át­utaz­va, a szi­ge­tet kör­be­fu­tó 1-es szá­mú fő­úton in­du­lunk Iz­land észa­ki tá­jai fe­lé. Er­re az út­ra jel­lem­ző, hogy hi­á­ba jelentős, még­sem fe­di min­de­nütt asz­falt. Egy 6 ki­lo­mé­ter hos­­szú alag­úton ke­resz­tül át­ke­lünk a Bál­na-fjord alatt, majd nem sok­kal később a Borgarfjord partjához ér­ke­zünk. Borgarnes kis­vá­ros­á­ban meg­ál­lunk egy rö­vid pi­he­nés­re, mivel elsőrangú itt a környező tájra nyíló kilátás. A késő délutáni órákban foglaljuk el a szállásunkat a Snorrastaðir tanya vendégházaiban. Este egy Ma­gyar­or­szá­gon szo­kat­lan je­len­ség­nek le­he­tünk ta­núi: Izland északi felvésének és a nyári napforduló közelségének köszönhetően uta­zá­sunk ide­je alatt éj­sza­kai sö­tét­ség leg­kö­ze­lebb ida­ha­za lesz.

2. nap: Snorrastaðir – Glaum­baeri Skan­zen – Kotagil-sziklaszoros – Akureyri –
Godafoss – Myvatn-tó – Reykjahlíð (szál­lás: turistaház)
Reg­gel foly­tat­juk uta­zá­sun­kat ke­le­ti irány­ba. Varmahlíð fa­lu­nál meg­lá­to­gat­juk a Glaum­baeri Skan­zent, ahol a ko­ra­be­li iz­lan­di em­be­rek küz­del­mes éle­té­vel is­mer­ked­he­tünk meg. Többek közt itt látható Skandinávia legszebb tőzegháza. Az Öxnadalsheidi-hágó fe­lé emel­ked­ve egy izgalmas túrát teszünk a lát­vá­nyos Kotagil-szikla­szorosban, ahol a vízállástól függően a patakmederben vagy a domboldalban gyaloglunk. Előbbi esetben olykor kőről kőre ugrálva, vagy bakancsainkat levéve, mezítláb kell átkelnünk a gyors folyású patakon. (∗∗) Ezt követően bu­szunk­kal ha­ma­ro­san be­for­du­lunk Iz­land leg­hoss­­zabb fjord­já­ba, a mint­egy 60 km hos­­szú Eyjafjördurba, mely­nek bel­ső szeg­le­té­ben hú­zó­dik meg Akureyri. Iz­land má­so­dik leg­na­gyobb vá­ro­sát szabadprogram keretében fedezhetjük fel. Meg­lá­to­gathat­juk a 15.000 la­ko­sú Akureyri domb­te­tő­re épült nagy­temp­lo­mát, mely meg­ha­tá­roz­za az egész vá­ros lát­kép­ét, sé­tá­lhatunk egyet a bel­vá­ros­ban vagy a botanikus kert­ben. Ezt kö­ve­tő­en to­vább­uta­zunk bu­szunk­kal ke­le­ti irány­ban; meg­ke­rül­jük a fjor­dot és ha­ma­ro­san az Is­te­nek víz­esés­éhez, a Goda­fosshoz ér­ke­zünk, mely a Skjálfanda fo­lyó le­nyű­gö­ző zu­ha­ta­ga. In­nen már csak egy-más­fél óra bu­szo­zás Iz­land ter­mé­sze­ti szép­sé­gek­ben tob­zó­dó szeg­le­te, a Myvatn-tó és a hoz­zá kap­cso­ló­dó Jökulsárgljúfur (Gleccserfolyó Kanyon). Ezen a ter­mé­szet­vé­del­mi te­rü­le­ten te­szünk a kö­vet­ke­ző négy nap­ban fe­led­he­tet­len szép­sé­gű gya­log­tú­rá­kat. Szál­lá­sunk Reykjahlíð fa­lu­ban, egy lá­va­me­ző szé­lé­nél hú­zó­dó tu­ris­ta­szál­lá­son lesz, ahol egy­más után négy éj­sza­kát töl­tünk.

3. nap: Reykjahlíð – Grjótagjá-hasadék – Hverfjall – Dimmuborgir – Skútustadir – Höfði –
Jarðböðin – Reykjahlíð (szál­lás: turistaház)
Ezen a napon a szál­lá­sunk köz­vet­len kör­nyé­ké­nek fel­fe­de­zé­sé­re in­du­lunk. Gya­log ke­lünk át Reykjahlíð fa­lun és utunk elő­ször a Grjótagjá-hasadékhoz ve­zet, me­lyet föld­ren­gés gyűrt föl és ben­ne egy sej­tel­mes szí­nű, for­ró vi­zű ta­vacs­ka ta­lál­ha­tó. Ezt kö­ve­tő­en meg­cé­loz­zuk Iz­land leg­na­gyobb, Hverfjall ne­vű ha­mu­kal­de­rá­ját, mely 2000 éve mű­kö­dött. Fel­ka­pasz­ko­dunk a pe­re­mé­re, ahon­nan le­nyű­gö­ző szép­sé­gű táj tá­rul elénk: ré­gi tűz­há­nyók szür­ke he­gyei, ma is ak­tív vul­ká­nok gő­zöl­gő szolfatárái és a pszeudokráterekkel tar­kí­tott, 30 km2 te­rü­le­tű Myvatn-tó fek­szik a lá­bunk előtt. Mi­u­tán le­eresz­ked­tünk a kal­de­ra pe­re­mé­ről, be­me­rész­ke­dünk Dimmuborgir lá­va­la­bi­rin­tu­sá­ba, ahol a két­ezer év­vel ez­előt­ti vul­kán­ki­tö­ré­sek for­ró kő­ze­tét sö­tét „várakká“ for­mál­ta az idő. A sö­tét kő­ze­te­ket ki­sebb fák és bok­rok te­szik ba­rát­sá­gos­sá, ahol a kör­nyé­ken élők elő­sze­re­tet­tel szoktak pik­ni­kez­ni. A meg­szi­lár­dult lá­va­for­má­ci­ók kü­lön­bö­ző el­ne­ve­zé­se­ket is kap­tak: a Di­a­dal­ív ne­vű ka­pun ke­resz­tül lé­pünk be a la­bi­rin­tus­ba, fel­ke­res­sük a Temp­lom ne­vű bar­lang-sze­rű kép­ződ­ményt és a Pa­lo­ta­ud­var­nál bú­csú­zunk et­től a hi­he­tet­le­nül ér­de­kes táj­tól. Táv: 10 km, szint: fel 200 m, le 200 m. (∗∗) Dél­után fel­ke­res­sük Skútustadir pszeudo-krátereit és a Höfði ne­vű, Myvatn-tóban ál­ló ba­zalt­osz­lo­po­kat. A nap fény­pont­ját azonban kétségkívül a Jarðböðin geo­ter­mi­kus für­dő je­len­ti, ahol a sely­me­sen lágy, opá­los víz­ből gyö­nyör­köd­he­tünk a vég­te­lenül szép táj­ban. Az éj­sza­kát Reykjahlíð fa­lu tu­ris­ta­szál­ló­já­ban tölt­jük.

4. nap: Reykjahlíð – Krafla-vulkán – Viti-krátertó – Leirhnjúk – Reykjahlíð
(szál­lás: turistaház)
Reg­gel bu­szunk­kal a Jarðböðin für­dő fö­lé ma­ga­so­dó te­rü­le­tek­re, Iz­land leg­szebb szolfatáráihoz uta­zunk. A szolfatára egy ti­pi­kus vul­ká­ni utó­mű­kö­dés, mely­nek so­rán for­ró gőz és kü­lön­bö­ző gá­zok tör­nek elő a föld mé­lyé­ből. Egy ki­adós sé­tát te­szünk ezen a vi­dé­ken, mely­nek so­rán for­tyo­gó iszap­ta­vak, pö­fé­ke­lő gőz­ki­tö­ré­sek és még min­dig füs­töl­gő kő­hal­mok közt gyaloglunk. Táv: 3 km. (∗) In­nen bus­­szal uta­zunk to­vább a Krafla-vulkán tö­vé­be, ahol töb­bek közt a Krafla geo­ter­mi­kus hő­erő­mű bi­zarr lát­vá­nya fo­gad min­ket. Itt hát­ra­hagy­juk bu­szun­kat és gya­log foly­tat­juk utun­kat. Iz­land egyik leg­szebb, leg­több ter­mé­sze­ti szép­sé­get nyúj­tó te­rü­le­tén já­runk, ahol a vál­to­zó idő­já­rás mi­att le­he­tet­len pon­tos tú­ra­út­vo­na­lat ki­ad­ni. An­­nyi bi­zo­nyos, hogy kb. hat órás gya­log­tú­ránk so­rán érint­jük a Viti-krátertavat, mely a Krafla vul­kán 1729-es ki­tö­ré­se­kor ke­let­ke­zett, va­la­mint a Leirhnjúkur ha­sa­dék-vul­kán még gő­zöl­gő ko­rom­fe­ke­te lá­va­me­ze­jét, ahol az 1977-1984 köz­ti tu­cat­nyi ki­tö­rés lá­va­ré­te­gei si­mul­nak egy­más­ra. A tú­ra so­rán gya­log té­rünk vis­­sza a Reykjahlíð fa­lu­ban lé­vő szál­lá­sunk­ra. Táv: 17 km, szint: fel 50 m, le 300 m. (∗∗∗)

5. nap: Reykjahlíð – Gleccserfolyó Kanyon Nem­ze­ti Park – Vissz­hang-
szik­lák – Ásbyrgi-sziklakatlan – Húsavík – Reykjahlíð (szál­lás: turistaház)
Ezen a na­pon a Jökulsárgljúfur (Gleccserfolyó Kanyon) Nem­ze­ti Park te­rü­le­tén in­du­lunk egész na­pos gya­log­tú­rá­ra. Elsőként buszunkkal a Vissz­hang-szik­lákhoz utazunk, melyek elsősorban a rendkívüli ba­zaltformációkról híresek. Innen indul túránk, mely csodás tájakon keresztül egészen az Ásbyrgi-sziklakatlanhoz vezet minket. A sziklakatlan 80-100 m ma­gas pat­kó ala­kú szik­la­fa­lai a le­gen­da sze­rint Odinn is­ten nyolc­lá­bú lo­vá­nak láb­nyo­ma. A sötét sziklák közt egy tün­dök­lő kis ta­vat is találunk. Táv. kb. 14 km, szint: fel kb. 450 m, le kb. 450 m. (∗∗∗) A tú­rát kö­ve­tő­en a kö­ze­li Húsavík fes­tői ha­lász­fal­vá­ba lá­to­ga­tunk, mely Iz­land észa­ki part­vi­dé­kén, a Grön­lan­di-ten­ger men­tén fek­szik. A 2500 la­ko­sú vá­ros la­ko­sai szin­te ki­zá­ró­lag a ha­lá­szat­ból és hal­fel­dol­go­zás­ból él­nek. Tisz­ta idő ese­tén egy iz­gal­mas­nak ígér­ke­ző fa­kul­ta­tív ha­jó­ki­rán­du­lás­ra in­dul­ha­tunk, mely­nek so­rán egy ha­lász­ha­jó fe­dél­ze­té­ről pró­bál­juk meg­pil­lan­ta­ni a vi­dék bál­ná­it. A Grön­lan­di-ten­ger­nek ezen a ré­szén nya­ran­ta ugyan­is sok bál­na for­dul meg, így jó esé­lyünk van ar­ra, hogy mi is lás­sunk egyet-ket­tőt. Al­ter­na­tív prog­ram­ként meg­lá­to­gat­hat­juk Húsavikban az ENSZ ál­tal is ki­tün­te­tett, az Iz­land kör­nyé­kén élő bál­ná­kat és az iz­lan­di bál­na­ha­lá­szat tör­té­ne­tét be­mu­ta­tó rend­kí­vül lát­vá­nyos „bálnamúzeumot“ (Húsavík Whale Centre). Ké­ső es­te ér­ke­zünk vis­­sza a Reykjahlíð fa­lu­ban lé­vő tu­ris­ta­szál­lá­sunk­ra.

6. nap: Reykjahlíð – Hveravellir – Gullfoss – Geysir – Laugarvatn
(szál­lás: turistaház)
Reggel elhagyjuk Reykjahlíð falut és a Myvatn-tó vidékét, és előbb keleti, majd déli irányban haladva a Langjökull megkerülésével a Kaldidalur nevezetű felföldi úton érjük el a Geysir és az Arany-vízesés vidékét. Az Arany-vízesés a Hvítá- azaz Fe­hér-fo­lyó le­nyű­gö­ző, két lép­csős, gigantikus méretű zu­ha­ta­ga, melyet több kilátópontból is szemügyre vehetünk. Ezt követően Izland leghíresebb természeti látnivalójához látogatunk, a Geysirhez, mely a Föld összes gejzírének névadója. A nagy Geysir manapság igen ritkán működik, így nem kis szerencse kell ahhoz, hogy kitörés közben lássuk. A mellette található Strokkur (Köpülő) azonban jóval aktívabb. A Strokkur 10-15 percenként tör ki, átlagosan 15-20 m magasra lövellve ki a forró vizet. A pár másodperces kitörés után a lehűlt víz a kőzet repedéseibe szivárog vissza, hogy azután a folyamat kezdődhessen előlről. A szállásunk Laugarvatn kisvárosában, egy turistaházban lesz, ahol egy éjszakát töltünk.

7. nap: Laugarvatn – Thingvellir Nemzeti Park – Reykjavík (szál­lás: turistaház)
Délelőtt a Thingvellir Nem­ze­ti Parkba látogatunk, mely az izlandiak leg­fon­to­sabb tör­té­nel­mi em­lék­he­lye. Itt ült ugyan­is ös­­sze elő­ször az or­szág par­la­ment­je, az Althingi 930-ban. Meg­néz­zük azt a tö­rés­vo­na­lat, mely az At­lan­ti-hát­ság ré­sze és egye­dül Iz­lan­don lát­ha­tó a Föld fel­szí­nén. Az At­lan­ti-hát­ság oszt­ja ket­té az At­lan­ti-óce­ánt és en­nek men­tén tá­vo­lo­dik Eu­ró­pa Észak-Ame­ri­ká­tól. A hát­ság át­la­gos mély­sé­ge az óceánban 3000 m, de Iz­lan­don a föld fel­szí­nén lát­hat­juk. A „Népek-hasadékán” keresztül ereszkedünk le az Öxará-vízeséshez, miközben érintjük a Törvénydombot. Ezt követően Reykjavíkba, a vi­lág leg­észa­kibb fő­vá­ro­sá­ba utazunk, ahol az iz­lan­diak két­har­ma­da, mint­egy 180.000 em­ber él. Közösen felkeressük Reykjavík nevezetes helyszíneit, majd sza­bad­prog­ram keretében ismerkedhetünk tovább a belvárossal. Az éjszakát egy turistaházban töltjük.

8. nap: Reykjavík – Keflavík – Koppenhága – Budapest (ellátás: a repülőn szokásos)
Délelőtt in­du­lunk Keflavík nemzetközi re­pü­lő­te­ré­ről elő­ször Koppenhágába, majd on­nan átszállás után Bu­da­pest­re. Ké­ső este ér­ke­zünk a Fe­ri­he­gyi re­pü­lő­tér­re.

A gyalogtúrák nehézsége

• Iz­lan­di uta­zá­sunk át­la­gos ne­héz­sé­gű il­let­ve kön­­nyű tú­rá­kat tar­tal­maz. A gya­log­tú­rák hos­­sza és szint­emel­ke­dé­se átlagosnak mondható, ne­héz­sé­get in­kább az oly­kor ne­héz te­rep és a zord­ra for­du­ló idő­já­rás je­lent­het.
• Ál­ta­lá­no­san el­mond­ha­tó, hogy aki szo­kott tú­ráz­ni, van né­mi tú­rá­zá­si ta­pasz­ta­la­ta, az bát­ran ne­ki­vág­hat iz­lan­di tú­rá­ink­nak. A fel­sze­re­lé­sün­ket egy­szer sem kell ma­gunk­kal vin­nünk, az min­den eset­ben a szál­lá­sun­kon vagy a busz­ban ma­rad­hat. A tú­ra so­rán csu­pán egy kis há­ti­zsá­kot kell ma­gunk­kal vin­nünk me­leg ru­há­val, eső­ka­bát­tal, né­mi éle­lem­mel és ivó­víz­zel.
• Az­zal azon­ban tisz­tá­ban kell len­nünk, hogy egyes tú­rák út­vo­na­la nem te­szi le­he­tő­vé, hogy túl­zot­tan le­ma­rad­junk, vagy vis­­sza­for­dul­junk, mi­vel ilyen eset­ben a bu­szunk más­hol vár ránk, mint ahon­nan el­in­dul­tunk.
• Végül az idő­já­rás­ra kell fel­hív­nunk a fi­gyel­met, ami Iz­lan­don rendkívül vál­to­zé­kony. Azon­ban a rossz időt is el­vi­sel­he­tővé te­szi a jó mi­nő­sé­gű fel­sze­re­lés, ami Iz­lan­don alap­kö­ve­tel­mény.