1. nap: Budapest – Frankfurt – Doha – utazás Nepál felé
(éjszaka a repülőn, el­lá­tás: re­pü­lőn szo­ká­sos)
Délután in­du­lunk menetrendszerű repülőjárattal a budapesti Fe­ri­he­gyi re­pü­lő­tér­ről előbb Frankfurtba, majd onnan Doha városába (Qatar). Innen néhány óra várakozás után repülünk tovább Nepálba. Az éjszakát a repülőn utazással töltjük.

2. nap: Kathmandu (szállás: szálloda)
A délelőtti órákban érkezünk Ne­pál fő­vá­ro­sá­ba, Kathmanduba. A re­pü­lő­té­ren beszállunk a ránk várakozó au­tó­bu­szba, majd a szál­lá­sunk­ra uta­zunk. A szál­lo­dánk Kathmandu bel­vá­ro­sá­ban, a nép­sze­rű Thamel vá­ros­rész köz­vet­len kö­ze­lé­ben ta­lál­ha­tó, mely a hegy­má­szók és há­ti­zsá­kos vi­lág­csa­var­gók ne­pá­li „Mekkájának“ szá­mí­t. Ren­ge­teg ap­ró üz­le­tet és ki­tű­nő ét­ter­met ta­lá­lunk itt, és ez a leg­jobb hely ar­ra, hogy „elkapjuk“ Kathmandu sem­mi­hez sem fog­ha­tó, nyüzs­gő kavalkádját. A napunkat pihenéssel és a Thamel városrész szabadprogram keretében való felfedezésével töltjük. Szál­lá­sunk a Thamel vá­ros­rész egyik egy­sze­rű szál­lo­dá­já­ban lesz.

3. nap: Kathmandu – Lukla (2740 m) – Phakding (2650 m)
(szállás: menedékház, ellátás: reggeli)
Ko­ra reg­gel in­du­lunk Kathmandu bel­föl­di re­pü­lő­te­ré­re, ahon­nan egy kis re­pü­lő­gép­pel in­du­lunk a vi­lág egyik leg­iz­gal­ma­sabb­já­nak tar­tott re­pü­lő­út­já­ra. A kis 20-25 fős gép nem sok­kal a he­gyek fe­lett re­pül, így ki­vá­ló­an meg­fi­gyel­het­jük elő­ször a Hi­ma­lá­ja elő­hegy­sé­ge­it, majd az egy­re ma­ga­so­dó ge­rin­ce­ket és csú­cso­kat. Kö­rül­be­lül 45 perc múl­va ér­ke­zünk Lukla lég­te­ré­be, ahol a he­gyek közt egy rö­vid és me­re­dek asz­falt­csí­kon lan­do­lunk. Mi­u­tán meg­kap­tuk cso­mag­ja­in­kat a nagy utas­for­ga­lom­hoz ké­pest pa­rá­nyi rep­té­ren, fel­ke­re­sünk Lukla kis­vá­ro­sá­ban egy me­ne­dék­há­zat. Itt ta­lál­ko­zunk te­her­hor­dó­ink­kal, akik rend­sze­re­zik cso­mag­ja­in­kat és a töb­bi fel­sze­re­lést, majd ha­ma­ro­san el is in­du­lunk gya­log­tú­ránk­ra. 2740 m ma­gas­ról in­du­lunk, ám ez a nap még csak a be­me­le­gí­té­sé. Luklát el­hagy­va a Dudh Koshi fo­lyó völ­gyé­ben, könnyű terepen tú­rá­zunk. Át­ha­la­dunk né­hány fa­lun és kö­rül­be­lül 3 óra el­tel­té­vel meg­ér­ke­zünk Phakding fa­lu­ba, mely 2650 m ma­ga­san épült. Táv: 8,5 km, szint: fel 130m, le 220 m, me­net­idő: 3-3,5 óra. (**) Szál­lá­sunk me­ne­dék­házban lesz.

4. nap: Phakding (2650 m) – Namche Bazar (3470 m) (szállás: menedékház)
Phakding mel­let­ti menedékházunkat elhagyva a Dudh Koshi fo­lyó part­ján foly­tat­juk tú­rán­kat. Az út el­ső sza­ka­sza kön­­nyű, fo­lya­ma­to­san „hullámzik“, az­az hol eny­he lej­tő­kön, hol cse­kély meredekségű emel­ke­dő­kön gyaloglunk, dél­után azonban egy me­re­dek és meg­le­he­tő­sen hos­­szú szer­pen­tin vár ránk. Ez a nepáli gya­log­tú­ránk el­ső fá­rasz­tó sza­ka­sza. Be­lé­pünk a Sagarmatha Nem­ze­ti Park te­rü­le­té­re, majd át­ke­lünk egy füg­gő­hí­don, mely szé­dí­tő mély­ség fö­lött ível át. Tú­ránk na­gyon szép ro­do­dend­ro­nok, mag­nó­li­ák és ha­tal­mas er­dei fe­nyők közt ve­zet, de érin­tünk né­hány tea­há­zat is, ami Ne­pál­ban a me­ne­dék­há­z megfelelője. Út­köz­ben elő­ször pil­lant­hat­juk meg a – most még távoli – Mo­unt Eve­rest 8850 m ma­gas hó­föd­te csú­csát. A szer­pen­tin vé­gén 3470 m ma­gas­ra ju­tunk, ahol Namche Bazar fa­lut ta­lál­juk, a Khumbu ré­gió serpa „fővárosát“. Táv: 11 km, szint: fel 920 m, le 100 m, me­net­idő: 5 óra. (***) A „főváros“ ki­fe­je­zés azért túl­zás, de két­ség­te­len, hogy Namche a vi­dék leg­na­gyobb te­le­pü­lé­se, ahol rend­sze­re­sen tar­ta­nak nagy vá­sá­ro­kat. Van­nak itt hegy­má­szó­bol­tok, köny­ves­bolt­ok, pénz­vál­tók, de itt ta­lál­juk a vi­lág leg­ma­ga­sab­ban fek­vő internet ká­vé­zó­it is. A namchei pék­ség a kö­rül­mé­nyek­hez ké­pest pa­zar vá­lasz­té­ka pe­dig már most szin­te min­den­kit le­vesz a lá­bá­ról. Itteni szállásunkon egymás után két éj­sza­kát töltünk.

5. nap: Namche Bazar (3470 m) (szállás: menedékház)
Reg­ge­l egy akk­li­ma­ti­zá­ci­ós tú­rá­ra in­du­lunk Namche Bazar fa­lu­ból. Egy me­re­dek és po­ros ös­vé­nyen in­du­lunk, el­ha­la­dunk egy ko­los­tor mel­lett, míg­nem egy ki­sebb pla­tó­ra ér­ke­zünk 3800 m ma­ga­san. A ki­lá­tás pa­zar, ma­dár­táv­lat­ból lát­hat­juk Namche Bazart, az alat­tunk hú­zó­dó völ­gye­ket; a hát­te­ret pe­dig a ha­tez­res, hó­föd­te Khumuche-csoport al­kot­ja. Ez az akk­li­ma­ti­zá­ci­ós tú­ra na­gyon fon­tos a szer­ve­ze­tünk szá­má­ra, hi­szen hoz­zá kell szok­nunk a nagy ma­gas­ság rit­ka le­ve­gő­jé­hez. Emi­att el­töl­tünk egy ke­vés időt 3800 m ma­ga­san, majd ebéd­re vis­­sza­té­rünk szál­lá­sunk­ra, Namche Bazarba. Táv: 5 km, szint: fel 330 m, le 330 m, me­net­idő: 3-4 óra. (**) A dél­utánt sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben pi­he­nés­sel vagy a fa­lu fő­ut­cá­ján va­ló né­ze­lő­dés­sel tölt­het­jük.

6. nap: Namche Bazar (3470 m) – Tengboche (3860 m) (szállás: menedékház)
Ko­rán in­du­lunk, mert ezen a na­pon is egy vi­szony­lag je­len­tős emel­ke­dő le­küz­dé­se áll előt­tünk. Namche Bazart el­hagy­va elő­ször egy töb­bé-ke­vés­bé egy szint­ben ve­ze­tő út­vo­na­lon ha­la­dunk, mi­köz­ben be­pil­lan­tást nyer­he­tünk a Khumbu völgyébe. Elő­ször tű­nik fel előt­tünk a 6814 m ma­gas Ama Dablam, a Hi­ma­lá­ja egyik leg­szebb csú­csa. Az el­kö­vet­ke­ző na­pok tú­rá­it a le­nyű­gö­ző hegy lát­vá­nya fog­ja kí­sér­ni. Ha sze­ren­csénk van és tisz­ta az idő, ak­kor a Khumbu-völgy vé­gé­ben meg­pil­lant­hat­juk a Mo­unt Eve­rest csú­csát is. Az ös­vé­nyünk egy idő után le­fe­lé ve­zet egé­szen a Dudh Koshi fo­lyó­hoz, amin át­ke­lünk. In­nen azon­ban egy 700 mé­te­res ka­pasz­ko­dó kez­dő­dik, ami sok tú­rá­zó szá­má­ra iga­zi erő­pró­ba. Al­pe­si kör­nye­zet­ben, hűs fe­nyő­er­dő­ben tú­rá­zunk, az ös­vény szé­les és jól jár­ha­tó. Ez a vi­lág leg­ma­ga­sabb csú­csa­i­ra igyek­vő hegy­má­szók út­vo­na­la, de ter­mé­sze­te­sen er­re ha­lad­nak a hegy­má­szó-ex­pe­dí­ci­ók fel­sze­re­lé­se­it szál­lí­tó jak­ka­ra­vá­nok is. 3-4 óra el­tel­té­vel ér­ke­zünk 3860 m ma­gas­ra, az egyik Tengboche ko­los­tor melletti menedékház­ba. Táv: 10 km, szint: fel 920 m, le 530 m, me­net­idő: 7 óra. (****) A Khumbu ré­gió leg­je­len­tő­sebb ko­los­to­ra nagy­sze­rű kör­nye­zet­ben ka­pott he­lyet, ahon­nan akár a mes­­szi Eve­rest csú­csát is lát­hat­juk. Ezen a szállásunkon egy éj­sza­kát töl­tünk.

7. nap: Tengboche (3860 m) – Dingboche (4410 m) (szállás: menedékház)
El­hagy­juk a Tengboche ko­los­tor mel­let­ti menedékházunkat és elő­ször le­fe­lé tú­rá­zunk. Sor­ra ha­la­dunk el a tú­rá­zók szál­lá­sa­i­ként szol­gá­ló tea­há­zak mel­lett, majd egy füg­gő­híd­hoz ér­ke­zünk, amely az Imja Khola fo­lyó fö­lött ível át. In­nen az ös­vé­nyünk is­mét fel­fe­lé ve­zet; az er­dők egy­re inkább el­ma­rad­nak, he­lyü­ket a ki­et­len szik­la­vi­lág, iga­zi ma­gas­hegy­sé­gi táj fog­lal­ja el. Sor­ra ke­rül­get­jük az ún. mani kö­ve­ket, az itt élők szent épít­mé­nye­it, amik a ha­gyo­mány sze­rint csak ak­kor hoz­nak sze­ren­csét, ha min­dig csak az egyik irány­ból ke­rül­jük meg. A tú­ra vé­gén is­mét át­ke­lünk a fo­lyón, itt azon­ban a völgy már egé­szen ki­tá­gul. Kö­rül­be­lül 5 órás tú­ra után ér­ke­zünk Dingboche ap­ró te­le­pü­lé­sé­re, amely az utol­só te­le­pü­lé­sek egyi­ke a vi­lág leg­ma­ga­sabb csú­csai előtt. Táv: 12 km, szint: fel 930 m, le 380 m, me­net­idő: 5 óra. (∗∗∗) A dél­utánt pi­he­nés­sel tölt­het­jük. Az éjszakát egy egyszerű menedékházban töltjük, ahol egy éj­sza­kát töl­tünk.

8. nap: Dingboche (4410 m) – Lobuche (4930 m) (szállás: menedékház)
Dingboche fa­lu­ból reg­gel – ha tisz­ta az idő – döb­be­ne­tes pa­no­rá­ma tá­rul a sze­münk elé: dé­li irány­ban tökéletes a kilátás a Thamserku 6608 m és a Kantega 6685 m ma­gas, hatalmas falaira. Mi azon­ban észa­ki irány­ba in­du­lunk föl­fe­lé a Khumbu-völgy­ben. A táj ki­szé­le­se­dik, és a mai tú­ra el­ső sza­ka­szát egy kü­lö­nö­sebb szint­emel­ke­dés nél­kü­li sza­ka­szon te­het­jük meg. Nem­so­ká­ra azon­ban egy 350 m ma­gas emel­ke­dő „áll­ja utunkat“, ami­re egy szer­pen­tin ka­nya­rog fel. Fent ren­ge­teg ima­zász­ló fo­gad min­ket és gyö­nyö­rű ki­lá­tás. Ezen kí­vül na­gyon sok ap­ró szen­télyt lát­ha­tunk itt, me­lyek a Mo­unt Eve­rest kör­nyé­kén éle­tü­ket vesz­tett hegy­má­szók­nak ál­lí­ta­nak em­lé­ket. A Khumbu-gleccser mel­lett foly­tat­juk tú­rán­kat, ami azon­ban jól „álcázza“ ma­gát, ugyan­is a ha­tal­mas jég­ár a fel­szí­nén több mé­ter vas­tag mo­ré­nát, az­az hor­da­lé­kot szál­lít és emi­att szin­te ész­re sem ves­­szük ma­gát a glec­­csert. Ebédidőben ér­ke­zünk Lobuche kicsiny településére, 4930 m ma­gas­ra. Táv: 7 km, szint: fel 620 m, le 100 m, me­net­idő: 5 óra. (*****) A nap hát­ra­lé­vő ré­sze pi­he­nés­sel te­lik. Az éj­sza­kát Lobuche egyik egy­sze­rű me­ne­dék­há­zá­ban tölt­jük.

9. nap: Lobuche (4930 m) – Gorak Shep (5180 m) (szállás: menedékház)
Reg­gel el­hagy­juk Lobuchét és tú­ránk leg­ma­ga­sab­ban fek­vő szál­lá­sá­ra in­du­lunk. Út­vo­na­lunk vé­gig a Khumbu-gleccser mel­lett ha­lad, de egy he­lyen ne­künk is át kell kel­nünk a Kangri-oldalgleccseren, ami a Khumbu jég­ár­ba tor­kol­lik. Ez a glec­­cser­át­ke­lés sem­mi­lyen ve­szélyt nem je­lent, mi­vel az ös­vény jól ki­ta­po­sott és a leg­több he­lyen kö­vek­kel fe­dett. Köz­ben a föld­ke­rek­ség leg­ma­ga­sabb csú­csa­i­nak lát­vá­nya kezd ki­bon­ta­koz­ni előt­tünk. Tú­ra­út­vo­na­lunk hol ki­sebb emel­ke­dők­re ve­zet fel, hol azok­ról le, míg­nem 5180 m ma­gas­ra, Gorak Shep tá­bo­rá­ba ér­ke­zünk. Táv: 5 km, szint: fel 330 m, le 80 m, me­net­idő: 5 óra. (****) Az ap­ró „település“ há­rom me­ne­dék­há­za je­len­ti az utol­só em­be­ri épít­mé­nye­ket az Eve­rest fe­lé. Mi­u­tán el­fog­lal­tuk szállásunkat, a dél­utánt az idő­já­rás­tól és az erőn­lé­tünk­től füg­gő­en tölt­het­jük el. Ter­mé­sze­te­sen pi­hen­he­tünk is, de ha tisz­ta az idő és ha va­la­ki nap­le­men­té­ben sze­ret­né fo­tóz­ni az Eve­rest csú­csát, an­nak ér­de­mes fel­ka­pasz­kod­nia a Kala Pattar csúcs­ra. Nem is kell tel­je­sen el­ér­ni az 5600 mé­te­res csú­csot, mert már len­tebb­ről is elő­tű­nik az Eve­rest ha­tal­mas pi­ra­mi­sa. Egyéb­ként Gorak Shep­ből saj­nos nem lát­hat­juk a vi­lág leg­ma­ga­sabb he­gyét. Kel­lő szá­mú je­lent­ke­ző ese­tén a dél­után fo­lya­mán szer­ve­zünk egy tú­rát a Mo­unt Eve­rest alap­tá­bo­rá­ba, mely 5360 m ma­ga­san fek­szik. Az alap­tá­bor sát­rai a Khumbu jég­esés előtt fek­sze­nek, amely az Eve­res­tet a ne­pá­li ol­dal­ról má­szók egyik leg­na­gyobb ki­hí­vá­sa. Innen indul a leg­több si­ke­res ex­pe­dí­ció a csúcs meg­hó­dí­tá­sá­ra. Kö­rül­be­lül 2,5-3 óra alatt jut­ha­tunk Gorak Shepből az alap­tá­bor­ba és 2 óra alatt vis­­sza. A tú­ra nem kön­­nyű, mi­vel az ös­vény hol a Khumbu-gleccser mel­let­ti mo­ré­nán, hol a hor­da­lék­kal fe­dett gleccse­ren ve­zet fo­lya­ma­to­san hol fel, hol le. El kell azon­ban mon­da­nunk, hogy az alap­tá­bor el­éré­sé­nek leg­in­kább csak „elvi“ okai le­het­nek, mi­vel a lát­vány in­nen nem kimagasló és ma­gát az Eve­res­tet sem lát­hat­juk, mert más ge­rin­cek el­ta­kar­ják elő­lünk. Táv: oda-vis­­sza 8 km, szint: fel 400 m, le 400 m, me­net­idő: oda-vis­­sza 5-6 óra. (*****)

10. nap: Gorak Shep (5180 m) – Kala Pattar (5600 m) – Gorak Shep (5180 m) –
Pherice (4270 m) (szállás: menedékház)
Jó­val nap­fel­kel­te előtt éb­re­dünk és ha­ma­ro­san út­nak is in­du­lunk Gorak Shepből (5180 m) a Kala Pattar csúcsá­ra (5600 m). A Kala Pattar a vi­lág egyik leg­nép­sze­rűbb trekking csú­csa, mi­vel a nagy ma­gas­sá­ga el­le­né­re ös­vény ve­zet fel rá, amit rá­adá­sul csak rit­kán bo­rít hó. A tú­ra fe­lét sö­tét­ben tes­­szük meg, hogy pont a csú­cson gyö­nyör­köd­hes­sünk a nap­fel­kel­te lát­vá­nyá­ban. Kö­rül­be­lül 1,5-2 óra alatt érünk fel az 5600 m magas hegy­csúcs­ra. Az ös­vény nem me­re­dek és jól ki­járt. Kö­szön­he­tő ez an­nak, hogy raj­tunk kí­vül va­ló­szí­nű­leg so­kan lesz­nek kí­ván­csi­ak er­re a nem min­den­na­pi lát­vány­ra: ha tisz­ta az idő, ak­kor a Nap pont a 8850 m magas Mount Eve­rest mö­gött kel fel. A Kala Pattar egyéb­ként már a Hi­ma­lá­ja fő­ge­rin­cén lé­vő Pumori csúcs (7138 m) egyik „előcsúcsa“. Az Everesten kívül természetesen egy sor más hegycsúcs is magasodik előttünk: Nuptse (7861 m), Lhotse (8501 m), Lhotse Shar (8393 m), Pumori (7138 m). A távolban pedig feltűnik az Ama Dablam és a Tamserku csúcsa is. Táv: oda-vis­­sza 6 km, szint: fel 420 m, le 420 m, me­net­idő: oda-vis­­sza 3 óra. (*****) Gorak Shepben lesz időnk ki­pi­hen­ni a tú­ra fá­ra­dal­ma­it, majd né­hány óra múlva azonban is­mét út­nak in­du­lunk, ez­út­tal azon­ban már le­fe­lé. Mi­vel fo­lya­ma­to­san egy­re ala­cso­nyabb ten­ger­szint fe­let­ti ma­gas­ság­ba ke­rü­lünk, szin­te érez­zük, ho­gyan lesz tü­dőnk­ben egy­re több oxi­gén. A 4000 m fe­let­ti ma­gas­sá­got szin­te már „meg sem érezzük“, en­nek kö­szön­he­tő­en el­hagy­juk Lobuchét (4930 m) is és egé­szen Phe­rice (4270 m) egyik menedékházáig tú­rá­zunk, ahová a ké­ső dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk. Táv: 13 km, szint: fel 180 m, le 1090 m, me­net­idő: 4-5 óra. (***)

11. nap: Pherice (4270 m) – Tengboche (3860 m) (szállás: menedékház)
Ezen a reg­ge­len is a Thamserku (6608 m) és a Kantega (6685 m) cso­dás lát­vá­nyá­ra éb­re­dünk, majd a reg­ge­li után foly­tat­juk le­fe­lé ve­ze­tő tú­rán­kat. 4270 mé­te­res ma­gas­ság­ból, phericei szál­lá­sunk­ról in­du­lunk a már is­mert út­vo­na­lon. Út­köz­ben fokozatosan meg­je­le­nik a nö­vény­zet, elő­ször még csak cse­ne­vész bok­rok­kal, ké­sőbb feny­ve­sek­kel is ta­lál­ko­zunk. Egy füg­gő­hí­don át­ke­lünk a vad Imja Khola fo­lyó fö­lött (3680 m), mely­nek vi­ze az Eve­rest kör­nyé­ki glec­­cse­rek­ből in­dul. Mi­e­lőtt meg­ér­kez­nénk 3860 m ma­gas­ra, a Tengboche ko­los­tor melletti menedékházunkba, még egy 180 mé­te­res emel­ke­dő­vel is meg kell „küzdenünk“. Táv: 10,5 km, szint: fel 380 m, le 790 m, me­net­idő: 4 óra. (***) A dél­után itt is a pi­he­né­sé, de érdemes meg­lá­to­gatnunk a gyö­nyö­rű budd­his­ta ko­los­tort, me­lyet a ti­be­ti Rongbuk ko­los­tor­ból ér­ke­ző Lama Gu­ru ala­pí­tott 1919-ben. Egy 1934-es föld­ren­gés azon­ban rom­ba dön­töt­te az épü­le­tet, a mel­let­te épült gompát, és ma­ga alá te­met­te Lama Gu­rut is. Az­óta az itt élő serpa nép min­dent meg­tett a ko­los­tor új­já­épí­té­sé­ért és nem­zet­kö­zi se­gít­ség­gel né­hány éve si­ke­rült is fel­épí­te­ni­ük az új Tengboche ko­los­tort.

12. nap: Tengboche (3860 m) – Namche Bazar (3470 m) (szállás: menedékház)
Reg­gel el­hagy­juk a Tengboche ko­los­tor mel­let­ti szállásunkat és rög­tön egy hos­­szú eresz­ke­dés­sel in­dul mai na­pi tú­ránk. Iga­zi al­pe­si kör­nye­zet­ben gyaloglunk és köz­ben el­ha­la­dunk né­hány gyö­nyö­rű ro­do­dend­ron fa mel­lett, amik épp ta­vas­­szal vi­rá­goz­nak. Mint­egy 700 m eresz­ke­dés után ér­ke­zünk a Dudh Koshi fo­lyó­hoz, amin át­ke­lünk. A má­sik ol­da­lon mintegy 300 mé­te­res ka­pasz­ko­dó vár ránk, ezt kö­ve­tő­en azon­ban nagy­já­ból „szintben“ tú­rá­zunk to­vább. Köz­ben ha hát­ra­né­zünk, ak­kor egy­szer­re lát­hat­juk a Mo­unt Eve­rest és a gyö­nyö­rű Ama Dablam csú­csa­it. A ko­ra dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk Namche Bazarba, ami az ed­di­gi ap­ró te­le­pü­lé­sek­hez ké­pest szin­te vi­lág­vá­ros­nak fog tűn­ni. Táv: 10 km, szint: fel 530 m, le 920 m, me­net­idő: 6 óra. (***) Is­mét tel­jes oda­adás­sal él­vez­het­jük a ci­vi­li­zá­ció vív­má­nya­it, úgy­mint az al­más ré­test, a me­leg zu­hanyt vagy az internetet. De a kel­le­mes es­ti han­gu­lat ked­vé­ért ajánl­juk a he­lyi Hard Rock Cafét, ahol re­mek ze­nék szól­nak és mint­ha nem is a Hi­ma­lá­ja szí­vé­ben len­nénk. Az éj­sza­kát Namche Bazar egyik me­ne­dék­há­zá­ban tölt­jük.

13. nap: Namche Bazar (3470 m) – Lukla (2740 m) (szállás: menedékház)
Magunk mögött hagyjuk Namche Bazart, majd a reg­ge­li után egy vi­szony­lag hos­­szú nap elé né­zünk, ugyan­is a már ­is­mert út­vo­na­lon két na­pi „túra-adagot“ kell tel­je­sí­te­nünk. Igaz, ez­út­tal sok­kal kön­­nyebb dol­gunk van, hi­szen szin­te vé­gig le­fe­lé ha­la­dunk. A tú­ra ele­jén fel­fe­lé gya­lo­gol­va oly ne­héz­nek tű­nő Namche előt­ti emel­ke­dőn gyor­san legyaloglunk a Dudh Koshi völ­gyé­be. Itt vég­leg el­te­het­jük a na­gyobb ma­gas­ság­ban hasz­nált me­leg ru­há­in­kat, hi­szen 3000 m kör­nyé­kén nap­köz­ben kel­le­me­sen nyá­ri­as az idő. Serpa fal­va­kon és gyö­nyö­rű er­dő­kön ha­la­dunk ke­resz­tül, néha utunkba esik egy-egy vízesés vagy rododendron. Phakding (2650 m) egyik me­ne­dék­­há­zá­nál meg­ebé­de­lhetünk, majd foly­tat­juk tú­rán­kat Luk­la faluba (2740 m), gya­log­tú­ránk ki­in­du­ló­pont­já­ba. Lukla előtt azon­ban még né­mi emel­ke­dők­kel is szem­be kell néz­nünk. Táv: 19,5 km, szint: fel 320 m, le 1050 m, me­net­idő: 7-8 óra. (****) A ké­ső dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk szál­lá­sunk­ra.

14. nap: Lukla – Kathmandu (szál­lás: szál­lo­da)
Reg­gel in­dul gé­pünk Lukla re­pü­lő­te­ré­ről. Mint­egy há­rom­ne­gyed órás re­pü­lés után ér­ke­zünk Kathmandu bel­föl­di re­pü­lő­te­ré­re, ahol busz­ra szál­lunk és a szál­lá­sunk­ra uta­zunk. A szál­lo­dánk a Thamel vá­ros­rész­ben ta­lál­ha­tó. A nap hát­ra­lé­vő ré­szét pi­he­nés­sel, a ci­vi­li­zá­ci­ó­hoz va­ló akk­li­ma­ti­zá­ló­dás­sal és a Thamel leg­jobb ét­ter­me­i­nek fel­ke­re­sé­sé­vel tölt­het­jük. A Thamel vá­ros­rész­ben ta­lál­ha­tó egy­sze­rű szál­lo­dánk­ban egy­más után három éj­sza­kát töl­tünk.

15-17. napok: Kathmandu (szál­lás: szál­lo­da, el­lá­tás: reg­ge­li)
Ezt a három napot pihenéssel töltjük Kathmanduban, de szabadprogram keretében egy sor fakultatív program közül választhatunk. Mindezek előtt azonban közösen felkeressük a város egy­ko­ri fő­te­rét, ahová gya­logosan jutunk el. Szűk ut­cá­kon, si­ká­to­ro­kon, füs­tös át­já­ró­kon ke­resz­tül ér­ke­zünk a Durbar Square kö­ze­lé­be, ahol mint­ha a kö­zép­ko­ri Ázsi­á­ba csöp­pen­tünk vol­na: a kör­nye­zet, a han­gu­lat, az il­la­tok tel­je­sen el­tér­nek at­tól, ami­hez itt Eu­ró­pá­ban szok­tunk. A Durbar Square kör­nyé­kén ta­lál­ha­tó­ak a belvá­ros leg­szebb ré­gi épü­le­tei és temp­lo­mai. Kathmandu bővelkedik a látnivalókban, így érdemes további nevezetességeket is felkeresni egyénileg. Ajánljuk a Swayam­bunath sztúpát, Patan és Bhaktapur királyvárosát, a Pashupathinath halottégető szentélyt, vagy Kis-Tibetet, ahol nagyon sok tibeti menekült él. Részt vehetünk továbbá egy vadvízi evezésen, vagy egy kora reggeli Everest sétarepülésen is. A programok szervezésében természetesen túravezetőnk segítséget nyújt. Az április 23-i indulású út esetén már a 17. nap este megkezdjük hazautazásunkat és az éjszakát a repülőn töltjük.

18. nap: Kathmandu – Doha – Frankfurt – Bu­da­pest (el­lá­tás: reggeli és a re­pü­lőn szo­ká­sos)
Reggel indulunk haza Kathmanduból; először Dohába repülünk, majd onnan Frankfurt repülőterén keresztül Budapestre. A késő esti órákban szállunk le a Ferihegyi repülőtéren.

A gyalogtúrák nehézsége

• A gya­log­tú­ra nem kön­­nyű ugyan, de ha va­la­ki ak­tív élet­mó­dot él, időnként spor­tol, gyak­ran tú­rá­zik, ak­kor teljesítheti. Ta­pasz­ta­la­tunk szerint ezt a tú­rát sok­kal ne­he­zebb­nek tart­ják, mint ami­lyen va­ló­já­ban. Olya­nok je­lent­ke­zé­sét vár­juk, akik jár­tak már ön­erő­ből (nem fel­vo­nó­val, au­tó­val, stb.) 2500 m fe­lett, tú­ráz­tak már ma­gas­hegy­ség­ben, időn­ként olyan spor­tot űz­nek, ami ki­tar­tást igé­nyel (fu­tás, ke­rék­pá­ro­zás, úszás, stb.), nem szen­ved­nek tér­iszony­tól és el tud­ják vi­sel­ni a no­mád kö­rül­mé­nye­ket.
• A na­pi gya­log­lá­sok tá­vol­sá­ga és szint­emel­ke­dé­sei nem na­gyok. A na­pi tú­rák hos­­sza szinte se­hol nem ha­lad­ja meg a 6-8 órát. En­nek az az egyik oka, hogy így kön­­nyen tar­ta­lé­kol­hat­juk erőn­ket és van időnk pi­hen­ni. A gya­log­tú­ra ne­héz­sé­gét nem a szo­ro­sabb ér­te­lem­ben vett tú­ra ad­ja; sok­kal in­kább a fo­lya­ma­tos so­ro­zat­ter­he­lés, a no­mád kö­rül­mé­nyek és a ten­ger­szint fe­let­ti ma­gas­ság.
• Ez az út­vo­nal a Föld egyik leg­szebb trekking út­vo­na­la, de nem a leg­ne­he­zebb. El­ri­asz­ta­ni sen­kit sem sze­ret­nénk; nem hegy­má­szók je­lent­ke­zé­sét vár­juk, ha­nem spor­tos erőn­lé­tű tú­rá­zó­kat. Bár­ki jö­het a tú­rá­ra, aki egész­sé­ges (nin­cse­nek szív- és ér­rend­sze­ri prob­lé­mái), ak­tív élet­mó­dot él, va­la­mint rend­sze­re­sen tú­rá­zik. Ez az út­vo­nal na­gyon nép­sze­rű, éven­te sok ezer gya­log­tú­rá­zó jár­ja vé­gig. Nem csu­pán hegy­má­szók ál­tal jár­ha­tó az út tehát, ha­nem jó erőn­lét­nek ör­ven­dő, át­la­gos tú­rá­zók ál­tal is. A gya­log­tú­ra tel­je­sí­té­sé­hez nem szük­sé­ges sem­mi­lyen spe­ci­á­lis fel­sze­re­lés vagy sziklamászó ismeret.