0. nap: Bu­da­pest – utazás Székelyföld felé (éjszaka a buszon)
Augusztus 19-én este 22 órakor indulunk a budapesti Hősök teréről. A határátlépés után megállunk egy rövid időre Nagyvárodon pénzt váltani, majd folytatjuk utazásunkat.

1. nap: Korond – Szováta – Medve-tó – Parajd – Korond
(szállás: panzió, ellátás: reggeli, vacsora)
Reggel érkezünk a fazekasságáról és népművészetéről híres Korond községbe, ahol egy panzióban foglaljuk el szállásunkat, majd rögtön meg is reggelizünk. Ezt követően Szovátára utazunk, mely a híres Sóvidék legnevezetesebb fürdőhelye és Erdély egyik leg­nép­sze­rűbb nyá­ri üdü­lő­he­lye. A Me­ző-ha­vas lá­bá­nál el­he­lyez­ke­dő Szováta ré­gi für­dő­hely, ami­nek vi­dé­kén már a ró­mai kor­ban is sót bá­nyász­tak. Az ősi bá­nyák he­lyén na­gyon ma­gas só­tar­tal­mú ta­vak ke­let­kez­tek, amik ma ter­mé­szet­vé­del­mi te­rü­le­tet al­kot­nak. Szová­ta öt sós ta­va kö­zül ket­tő­ben en­ge­dé­lye­zett a für­dés, mely nagy­sze­rű él­mény, min­den­ki­nek csak ajánlani tudjuk. Csak­úgy, mint a Holt-ten­ger ese­té­ben, a Med­ve- és a Mogy­oróska-­tavak fel­szí­nén is egész egy­sze­rű­en le­beg az em­ber. Szovátán a 20. szá­zad ele­jén ele­gáns üdü­lőne­gyed épült, mely a ma­gyar arisz­tok­rá­cia ked­velt nya­ra­ló­he­lye volt, de gyak­ran lá­to­ga­tott ide a ro­mán ki­rá­lyi csa­lád is. Ezen a vidéken nem csak a föld mé­lyén bú­jik meg a só; több pon­ton a fel­szín­re is ­buk­kan­nak a sóhegyek csú­csai, amiket egy rövid túra keretében keresünk fel. Táv: 3 km, szint: fel 50 m, le 50 m. (∗) Ezt követően fürdünk egyet a sóstavakban, majd lustálkodhatunk a tóparton vagy sétálhatunk egyet a kis fürdővárosban. Délután buszra szállunk és Parajdra utazunk, ahonnan egy izgalmas túrára indulunk a Sóháta Természetvédelmi Területen. A különféle töbrök, dolinák, szurdokok és esőbarázdás sósziklák alkotta, különleges földtani terület mintegy 8 hektár kiterjedésű. Erdély egyik legszebb és legérdekesebb természeti ritkasága a Sószoros, melynek mélyén a Korond-patak vize tör előre. A szoros két oldalán napos időben a sósziklák csillogó látványa kápráztatja el a látogatókat. Mivel a kősó a mészkőhöz hasonlóan oldódik, de sokkal gyorsabban, ezért a „karszt”-jelenségek egész tárházát figyelhetjük itt meg. Parajdot és vidékét méltán nevezik a „sóhegyek birodalmának”. Táv: 6 km, szint: fel 200 m, le 200 m, menetidő: 2-3 óra. (∗∗) A nap végén utazunk vissza Korondra, mely manapság egyetlen hatalmas kirakodóvásár képét nyújtja. A falun végigsétálva remek kézművestermékeket vásárolhatunk, de érdemes megcsodálnunk a számos székelykaput is.

2. nap: Korond – Farkaslaka – Szejkefürdő – Székelyudvarhely – Bögöz – Korond
(szállás: panzió, ellátás: reggeli, vacsora)
Reggel autóbuszunkkal Farkaslakára utazunk, ahol meglátogatjuk Tamási Áron sírját. Majd a falu utcáin végigsétálva érkezünk a híres erdélyi író szülőházához, melyben egy kis múzeumot rendeztek be. Az emlékház gondnoka Tamási Áron testvérének immár nyugdíjas gyermeke. Ezután egy óra alatt visszasétálunk buszunkhoz, majd Szejkefürdőre utazunk, ahol a ké­nes sza­gú gyógy­für­dő mel­lett gyö­nyö­rű székelykapuk so­ra ve­zet a „leg­na­gyobb székely“ sír­já­hoz. Or­bán Ba­lázs több­­kö­te­tes, a Szé­kely­föld le­írá­sa cí­mű mo­nog­rá­fi­á­já­val ér­de­mel­te ki ezt a meg­tisz­te­lő cí­met. A szer­ző sze­kér­rel és gya­log jár­ta be az egész Szé­kely­föl­det, nem rit­kán a há­tán ci­pel­ve 20 kg-os, kez­det­le­ges fény­ké­pe­ző­gép­ét. Or­bán Ba­lázs ké­szí­tet­te az el­ső, hi­te­les föld­raj­zi és kul­tu­rá­lis le­írást Szé­kely­föld­ről. Dél körül érkezünk Székelyudvarhelyre, ahol megebédelhetünk és megnézzük a 2004-ben felavatott Szoborparkot. Újabb állomásunk Bögöz, ahol meglátogatjuk a falu 13. században épült gótikus templomát, mely az egész világon különleges; köszönhető ez a kazettás mennyezetének és freskóinak. Ezt követően visszautazunk korondi szállásunkra.

3. nap: Korond – Gyilkos-tó – Békás-szoros – Gyergyószentmiklós – Tusnádfürdő
(szállás: panzió, ellátás: reggeli, vacsora)
Reggel egész napos kirándulásra indulunk a Ke­le­ti-Kár­pá­tok vonulatai közé. Valamikor 1836-1838 kö­zött so­ha nem lá­tott ere­jű esők zú­dul­tak a mai Gyil­kos-tó te­rü­le­té­re. A ren­ge­teg víz ha­tá­sá­ra föld­csu­szam­lás­ok ke­let­kez­tek és a Gyil­kos-hegy egy ré­sze egy­sze­rű­en le­zú­dult a völgy­be. A ha­tal­mas men­­nyi­sé­gű tör­me­lék ez­zel el­zár­ta több pa­tak út­ját is, és a ter­mé­sze­tes „gát“ mö­gött egy tó, a Gyil­kos-tó ke­let­ke­zett. A völgy mé­lyén élő fe­nyő­fák tör­zse­it jól kon­zer­vál­ta a tó vas­oxi­dos vi­ze, így azok te­te­je még ma is a víz fel­szí­ne fö­lé emel­ked­ik. A Gyil­kos-tó rend­kí­vül vad­re­gé­nyes kör­nye­zet­ben fek­szik, ha­tal­mas he­gyek közt. A tó ke­let­ke­zé­sé­ről és ne­vé­ről több le­gen­da is szárny­ra ka­pott. Kö­vet­ke­ző lát­ni­va­lónk a Bé­kás-szo­ros, me­lyet a Bé­kás-pa­tak vá­gott a Kár­pá­tok tömb­jé­be. Az 1200 m ma­gas Ol­tár­kő alatt hos­­szan ka­nyar­gó szo­ros fa­lai he­lyen­ként 2-300 m ma­ga­sak, leg­va­dabb ré­sze a „Pokol”, ahol a pa­tak ha­tal­mas kő­töm­bök kö­zött zu­bog. A főút a pa­tak vo­na­lát kö­ve­ti, mely szer­pen­ti­ne­ken, szik­lá­ból ki­rob­ban­tott pár­ká­nyo­kon, ma­gas tám­fa­lak közt vagy ép­pen ala­gu­tak­ban ve­zet. Táv: 4 km, szint: fel 300 m, me­net­idő: 1-1,5 óra. (∗) Mi­u­tán vé­gig­sé­tál­tunk a Bé­kás-szo­ro­son, meg­pi­he­nünk a Gyil­kos-tó part­ján, ahol sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben tölt­he­tünk el né­mi időt. Csó­na­káz­ha­tunk, vagy tehetünk egy sétát a tópart mentén. De ha van kedvünk, akár meg is mász­hat­juk a tó fö­lött ma­ga­so­dó Kis-Cohárd (1345 m) csú­csot. Táv: 5 km, szint: fel 350 m, le 350 m, me­net­idő 2-3 óra. (∗∗) A hegycsúcs­ról lát­ha­tó pa­no­rá­ma nagy­sze­rű, ezért min­den­kép­pen ajánl­juk ezt a tú­rát. Mi­u­tán kel­lő­kép­pen meg­is­mer­ked­tünk a Gyil­kos-tó vidékével, be­szál­lunk bu­szunk­ba és az 1200 m ma­gas Pong­rác-te­tőn ke­resz­tül le­eresz­ke­dünk a Gyergyói-medencébe. Egy rö­vid idő­re meg­ál­lunk Gyergyó­szent­­miklóson, me­lyet a 14. szá­zad­ban ala­pí­tot­tak. A vá­ros ér­de­kes­sé­ge az az ör­mény kö­zös­ség, ami­nek tag­jai 1670 tá­ján te­le­pül­tek be és má­ig őr­zik ősi ha­gyo­má­nya­i­kat. Meg­lá­to­gat­juk az ör­mé­nyek ál­tal 1730-1733 közt épí­tett erőd­temp­lo­mot, me­lyet négy kis bás­tyá­val is kör­be­vet­tek. A temp­lom mé­re­te és szép­sé­ge hí­ven tük­rö­zi az egy­ko­ri, ke­res­ke­de­lem­mel fog­lal­ko­zó ör­mény kö­zös­ség gaz­dag­sá­gát. Ezt követően Tusnádfürdőre utazunk, ahol egy fogadóban foglaljuk el a szállásunkat. Ezen a szállásunkon egymás után négy éjszakát töltünk.

4. nap: Tusnádfürdő – Torjai-büdösbarlang – Szent Anna-tó – Tusnádfürdő
(szállás: panzió, ellátás: reggeli, vacsora)
Ezen a napon egész napos kirándulásra indulunk a Keleti-Kárpátok fiatal vulkanikus vonulatához. Első látnivalónk a Büdös-hegységben található, vi­lág­hí­res Tor­jai-bü­dös­bar­lang, ahová egy kis túrával juthatunk el. A bar­lang tu­laj­don­kép­pen egy mes­ter­sé­ge­sen ki­tá­gí­tott szik­la­üreg, ami­ből a vul­ká­ni utó­mű­kö­dés ha­tá­sá­ra kü­lön­bö­ző mér­ge­ző gá­zok áram­la­nak (kén­hid­ro­gén, szén­di­oxid, szén­mon­oxid, stb.). Ezek a gá­zok be­lé­le­gez­ve ha­lált okoz­ná­nak, de a bő­rön át fel­szí­vód­va gyógy­ha­tá­sú­ak. Le­ül­he­tünk a ki­csiny bar­lang két ol­da­lán lé­vő pa­dok­ra és élvez­het­jük a tes­tün­ket érő gá­zok jó­té­kony ha­tá­sát. Mi­vel a gá­zok ne­he­zeb­bek a le­ve­gő­nél, ezért azok a bar­lang al­ján össze­gyűl­nek és egy ma­gas „küszöbön“ áram­la­nak a sza­bad­ba. Ha a pa­do­kon ülünk, ak­kor a tes­tünk a gá­zok­ban „fürdik“, mind­amel­lett mi kön­­nyen ju­tunk friss le­ve­gő­höz. Mo­zog­ni azon­ban csak óva­to­san le­het a bar­lang­ban, ne­hogy fel­ka­var­juk a gá­zo­kat, ami­nek szint­jét gyer­tyá­val tu­djuk időn­ként el­len­őriz­ni. Táv: 3 km, szint: fel 130 m, le 130 m, menetidő: 1 óra. (∗) Egy fakultatív külön kirándulás keretében a barlangtól 1-1,5 órás túrával eljuthatunk a híres Bufogó-láphoz, melynek egészen különleges hangulata van. Ahogy lépdelünk zsombékról zsombékra, úgy süllyed el alattunk szép sorban mindegyik, miközben a zsombékok közti víz a vulkáni utóműködés hatására pezseg. Mintha bármelyik pillanatban lápi tündérek vagy manók bukkanhatnának fel... Táv: 8 km, szint: fel 380 m, le 380 m, menetidő: 2-3 óra. (∗∗) A túra után utazunk egy keveset buszunkkal a Nagycsomád-hegy nyergéig, ahol megebédelhetünk, majd folytatjuk utazásunkat a híresen szép Szent Anna-tóig. Gyönyörű fenyvesek borítják az itteni hegyeket, melyek teljesen kör­be­ve­szik a 950 m ma­ga­san fek­vő ta­vat, amely azonban az utóbbi években sokat vesztett vizéből, így mára tőzegláppá alakult. Körbesétáljuk a Szent Anna-tavat, mely igazi természeti ritkaság a Kárpátokban, majd visszautazunk Tusnádfürdőre.

5. nap: Tusnádfürdő – Hét-létra vízesések – Brassó – Tusnádfürdő
(szállás: panzió, ellátás: reggeli, vacsora)
Délelőtt gyalogtú­rá­ra in­du­lunk a Bras­sói-ha­va­sok­ba. Au­tó­bus­­szal utazunk a Nagy­kő-ha­vas lá­bá­hoz, a Ma­lom­dom­bi ven­dég­fo­ga­dó­hoz (675 m). In­nen gyalog folytatjuk utunkat a Nagy­kő-ha­vas bércei közé. Ez a hegység tulajdonképpen a Bras­sói-ha­va­sok leg­észa­kibb ré­sze, mely alig pár kilométerre fekszik Bras­só­tól. A Si­poly-pa­tak völ­gyé­ben túrázunk, majd egy­re kes­ke­nyebb ös­vé­nyen ha­la­dunk las­san emel­ked­ve a Hét-lét­ra víz­esé­sek lá­bá­ig. A Hét-lét­ra tulajdonképpen egy víz­esés-so­ro­zat, mely egy kes­keny és me­re­dek mész­kő­szur­dok­ban zubog alá. Ne­vét on­nan kap­ta, hogy a köz­le­ke­dést a szűk és me­re­dek szur­dok­ban hét me­re­dek vas­lét­ra teszi lehetségessé. A lét­rá­kon a köz­le­ke­dés ki­csit fá­rasz­tó, de ve­szély­te­len; csak időn­ként a víz­esé­sek hi­deg vi­ze fröc­­csen­het a nya­kunk­ba. Vé­gig­jár­juk és meg­cso­dál­juk a hét víz­esést, majd fel­ka­pasz­ko­dunk egy ol­dal­ge­rin­cen és a szom­szé­dos völgy­ben ­eresz­ke­dünk vis­­sza a Si­poly-pa­tak völ­gyé­be. Táv: 9 km, szint fel: 550 m, le: 550 m, me­net­idő: 2-3 óra. (∗∗∗) A túra után vá­ros­né­zés­re in­du­lunk Bras­só­ba, mely Er­dély leg­szebb fek­vé­sű vá­ro­sa, az er­dé­lyi szá­szok köz­pont­ja, és Er­dély egyik leg­fej­let­tebb települése. Az 550 m ma­ga­san el­he­lyez­ke­dő vá­rost 1211-ben ala­pí­tot­ták és a kez­de­tek­től fon­tos és gaz­dag ke­res­ke­dő­vá­ros volt. El­ső­ként a Fe­ke­te temp­lo­mot ke­res­sük fel, mely a leg­na­gyobb temp­lom Er­dély­ben és a leg­ke­le­tebbre fekvő gó­ti­kus temp­lom Eu­ró­pá­ban. A nem­ré­gi­ben fel­újí­tott egyházi épület 1385-1477 közt a prá­gai Szent Vitus temp­lom­hoz ha­son­ló, késő­gó­ti­kus stí­lus­ban épült. Ne­vét ak­kor kap­ta, ami­kor a Habs­bur­gok fel­gyúj­tot­ták a vá­rost és a füst fe­ke­té­re fes­tet­te a temp­lom fa­la­it. A Fe­ke­te temp­lom félt­ve őr­zött kin­cse az a keleti sző­nyeg­gyűj­te­mény, me­lyet a vá­ros cé­hei és gaz­dag ke­res­ke­dői ado­má­nyoz­tak a temp­lom­nak. Bras­só má­sik hí­res épü­le­te a fő­tér kö­ze­pén ál­ló Ré­gi Vá­ros­há­za, mely 1420-ban épült. Az épü­le­tet több­ször át­épí­tet­ték és bő­ví­tet­ték, így szin­te min­den ol­da­la más-más stí­lus­je­gyet mu­tat. Bras­sót a 15. szá­zad­ban ha­tal­mas fal­lal vet­ték kö­rül, ami­hez 28 tor­nyot és 7 bás­tyát épí­tet­tek. Az egy­ko­ri vé­del­mi rend­szer­ből legjobban a Ka­ta­lin ka­pu ma­radt fent, mely 1559-ben épült. A dél­utánt sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben tölt­het­jük a vá­ros­ban. Sé­tál­gat­ha­tunk a han­gu­la­tos te­re­ken és ut­cá­kon, de aki­nek tú­ráz­ni tá­mad ked­ve, az fel­ka­pasz­kod­hat a Bras­só fe­lett ma­ga­so­dó, 960 m ma­gas Cenk-hegy te­te­jé­re is. A csúcs­ról szép ki­lá­tás nyí­lik a vá­ros­ra, de szép idő ese­tén a Bras­sói-ha­va­sok szik­lás csú­csai is lát­sza­nak. Táv: oda-vis­­sza 7 km, szint: fel 430 m, le 430 m, menetidő: 2 óra. (∗∗) Késő délután indulunk vissza tusnádfürdői szállásunkra.

6. nap: Tusnádfürdő – Ludmilla kilátó (725 m) – Tusnádfürdő – Sólyomkő (824 m) –
Tusnádfürdő (szállás: panzió, ellátás: reggeli, vacsora)
Délelőtt egy félnapos túrára indulunk a Keleti-Kárpátok vonulatai között, közel Tusnádfürdőhöz (620 m). Két borvízforrás érintésével érjük el az Apor bástya romjait (701 m), majd hamarosan a Ludmilla kilátóba (725 m) érkezünk, ahonnan remek kilátás nyílik az Olt völgyére. Ezt követően visszatérünk Tusnádfürdőre, elhaladunk a Csukás-tó mellett, átkelünk az Olt hídján, és egy meredek ösvényen felkapaszkodunk a 824 m magas Sólyom-kőre, mely talán a legszebb panorámát nyújtja Tusnád környékére. Ami nem véletlen, hiszen alattunk 200 méteres mélység tátong. Látható innen az Olt szurdoka és a Csomád meredek hegyoldala is. Némi pihenés után a már megismert útvonalon térünk vissza Tusnádfürdőre. Táv: 8 km, szint: fel 300 m, le 300 m, menetidő: 3-4 óra (**) A délutánt szabadprogram keretében tölthetjük; felkereshetjük a tusnádi termálstrandot, csónakázhatunk a Csukás-tavon vagy sétálhatunk Tusnád központjában. Akik azonban inkább túráznának, azok az egyik túravezetőnkkel tehetnek egy nagyobb túrát az 1374 m magas Nagy-Piliske csúcsára. Táv: 9 km, szint: fel 800 m, le 800 m, menetidő: 4-5 óra (***) Az éjszakát Tusnádfürdőn töltjük.

7. nap: Tusnádfürdő – Segesvár – Torockó (szállás: családoknál, ellátás: reggeli, vacsora)
Elhagyjuk tusnádfürdői szállásunkat és a Nagy-Küküllő völ­gyé­ben épült Se­ges­vár vá­ro­sá­ba utazunk. A vá­ros te­rü­le­te ős­idők óta la­kott, már a ró­mai kor­ban erő­dít­mény állt itt. Az 1100-as évek­től szá­szok te­le­pül­tek Se­ges­vár te­rü­le­té­re és az­óta is je­len­tős szám­ban él­nek a vá­ros­ban. A vár­fa­lon be­lül el­he­lyez­ke­dő óvá­ros Er­dély leg­szebb és leg­ősibb kö­zép­ko­ri várnegyede, mely nem vé­let­le­nül sze­re­pel az Unesco Vi­lág­örök­sé­ge­i­nek lis­tá­ján. Zegzugos ut­cá­kat, ódon há­za­kat, dí­szes tor­nyo­kat ta­lá­lunk itt és per­sze re­mek han­gu­la­tot, mely a kö­zép­kort idé­zi. A vár­fa­lat és a bás­tyá­kat az 1300-as évek­ben épí­tet­ték és azo­kat a vá­ros 36 cé­he tar­tot­ta kar­ban. A vár be­já­ra­ta a ba­rokk stí­lus­ban épült Óra­to­rony ka­pu­ja, mely má­ra Se­ges­vár jel­kép­évé vált. A to­rony­ban egy 17. szá­zad­ból szár­ma­zó óra­szer­ke­zet szí­nes fa­szob­rok­kal jelzi sza­bá­lyos idő­köz­ön­ként a pon­tos időt. A to­rony­ban ren­dez­ték be a Vá­ros­tör­té­ne­ti Mú­ze­u­mot és a kö­zel­ben egy fegy­ver­mú­ze­um is he­lyet ka­pott. Meg­lá­to­gat­juk a 15. szá­zad­ból va­ló Do­mo­kos ren­di ko­los­tor gó­ti­kus temp­lo­mát, majd a 172 fo­kot szám­lá­ló De­ák-lép­csőn ke­resz­tül felgyaloglunk Se­ges­vár fel­leg­vá­rá­ba. (*) A lép­cső fe­dett, ami­re azért volt szük­ség, hogy a di­á­kok rossz idő vagy há­bo­rú ese­tén is biz­ton­sá­go­san jut­has­sa­nak el az is­ko­lá­ba. A fel­leg­vár­ban ma is­ko­la mű­kö­dik, de itt ta­lál­juk a 14. szá­zad­ban épült vár­temp­lo­mot is. Mi­u­tán ala­po­san be­jár­tuk Se­ges­vár ut­cá­it és te­re­it, a késő délutáni órákban Torockó faluba utazunk, mely nagyszerű természeti környezetben, az impozáns Székelykő lábánál található. A Torockói-medencében lévő két falu – Torockó és Torockószentgyörgy –, igazi kis etnikai szigetként maradt meg; a települések lakossága szinte teljes egészében magyar ajkú. Torockó építészete páratlan a maga nemében, nem véletlen, hogy a főtér – melyet az 1800-as évekből származó házak vesznek körbe – nemrégiben Europa Nostra díjat kapott. A szállásunk vendégszerető magyar családoknál lesz, különálló családi házakban. A bőséges és ízletes vacsorát a háziasszonyok tálalják fel számunkra.

8. nap: Torockó – Tordai sóbánya – Tordai-hasadék – Torockó
(szállás: családoknál, ellátás: reggeli, vacsora)
A reg­ge­li el­fo­gyasz­tá­sa után Torockóról a Tordai só­bá­nyá­hoz uta­zunk. A bá­nya az Oszt­rák-Ma­gyar Mo­nar­chia ide­jén él­te vi­rág­ko­rát, majd hos­­szú év­ti­ze­dek­re be­zár­ták. Lá­to­ga­tó­kat csak né­hány éve fo­gad és ma már csak mú­ze­um­ként üze­mel. Mi­vel a só re­me­kül kon­zer­vál­ja a fát, így gya­kor­la­ti­lag ere­de­ti ál­la­po­tuk­ban lát­ha­tó­ak a ki­ter­me­lés több mint száz éves be­ren­de­zé­sei, esz­kö­zei, fá­ból ké­szí­tett egy­sze­rű gé­pe­ze­tei. Sze­ren­csé­re a Tordai sóbánya ma még nem túl is­mert, így ke­ve­sen lá­to­gat­ják. Egy-más­fél órás lá­to­ga­tást te­szünk a ha­tal­mas föld alat­ti ter­mek­ben és ere­de­ti fa­lép­cső­kön egy 50 mé­ter mély ak­ná­ba is le­eresz­ked­he­tünk.Táv: 5 km, szint: fel 50 m, le 50 m. (∗) Rö­vid ebéd­szü­net után a Tordai-hasadékhoz uta­zunk, mely Er­dély egyik leg­lát­vá­nyo­sabb és leg­nép­sze­rűbb ter­mé­sze­ti lát­vá­nyos­sá­ga. A ha­tal­mas szur­dok a Peterdi-gerinc és a Köves­bérc-Szindi-mészkőgerinc kö­zött ala­kult ki, egy gi­gan­ti­kus mész­kő­bar­lang te­te­jé­nek be­om­lá­sá­val. Gya­log­tú­ránk el­ső sza­ka­sza a Tordai-hasadék 200 mé­tert is meg­ha­la­dó szik­la­fa­lai közt, a Hesdát-patak men­tén ve­zet. Mi­u­tán ki­ér­tünk a 3 ki­lo­mé­ter hos­­szú szur­dok­ból, me­re­de­ken fel­ka­pasz­ko­dunk a bal ol­da­li Szindi-gerincre, ahon­nan szép ki­lá­tás nyí­lik a Tordai-hasadékra. A szur­dok fe­lett tú­rá­zunk vis­­sza, majd le­eresz­ke­dünk tú­ránk ki­in­du­ló­pont­já­ba, a bu­szunk­hoz. Táv: 7 km, szint: fel 320 m, le 320 m, me­net­idő: 3-4 óra. (∗∗∗) A tú­rát kö­ve­tő­en vis­­sza­uta­zunk torockói szál­lá­sunk­ra.

9. nap: Torockó – Székelykő – Torockószentgyörgy – Torockói vár – Torockó
(szállás: családoknál, ellátás: reggeli, vacsora)
Ezen a reg­ge­len a Torockó mel­lett ma­ga­so­dó Szé­kely­kő­re in­du­lunk tú­ráz­ni, mely Er­dély egyik leg­jel­leg­ze­te­sebb he­gye. Alak­ja mint­ha egy fek­vő em­bert min­táz­na. A hegy nem más, mint egy ha­tal­mas, több száz mé­ter ma­gas mész­kő­rög, mely az Ara­nyos és a Ma­ros fo­lyók közt he­lyez­ke­dik el. Cé­lunk a Szé­kely­kő egyik há­gó­ja, a fek­vő em­ber­alak „nyaka“, aho­vá 500 mé­tert le­küzd­ve ér­ke­zünk meg. Né­mi pi­he­nés után in­nen már kön­­nyen el­ér­het­jük a Szé­kely­kő csú­csát, mely 1129 m ma­gas. Ha tisz­ta az idő, ak­kor rend­kí­vü­li ki­lá­tás­ban gyö­nyör­köd­he­tünk. Vis­­sza a már meg­is­mert út­vo­na­lon eresz­ke­dünk le Torockó fa­lu­ba. Táv: 9 km, szint: fel 600 m, le 600 m, me­net­idő: 3-4 óra. (∗∗∗) A tú­ra és né­mi pi­he­nés után meg­lá­to­gat­juk a Torockói Nép­raj­zi Mú­ze­u­mot. Dél­után Torockószentgyörgyre uta­zunk, majd a fa­lu köz­pont­já­ból nyu­gat fe­lé in­dul­va egy ki­adós sé­tá­val fel­ka­pasz­ko­dunk a Torockói vár rom­ja­i­hoz, mely a Bedellői-havasok ol­da­lá­ban, egy ki­sebb szik­la­or­mon áll. Táv: 6 km, szint: fel 200 m, le 200 m, me­net­idő: 2 óra. (∗∗) A vár­lá­to­ga­tás után té­rünk vis­­sza szál­lá­sunk­ra.

10. nap: Torockó – Budapest (ellátás: reggeli)
Ko­ra reg­gel el­hagy­juk Torockót és in­du­lunk Ma­gyar­or­szág fe­lé. Út­köz­ben megállunk Nagyváradon, hogy egy rövid sétát tegyünk a hangulatos, szecessziós stílusú belvárosában. Megnézzük a legszebb középületeket, majd némi szabadprogramot követően folytatjuk utazásunkat hazafelé. A késő dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk Bu­da­pest­re.

A túrák nehézsége

• Er­dé­lyi tú­rá­ink nem ne­he­zek, egy­ál­ta­lán nem kí­ván­nak az át­la­gosan spor­tos erőn­lé­ten fe­lü­li tel­je­sít­ményt. A gya­log­tú­rák so­rán sem a tá­vol­sá­gok, sem a szint­emel­ke­dé­sek nem je­len­tő­sek, így azo­kat min­den­ki kön­­nye­dén vé­gig­jár­hat­ja. A tú­rák so­rán csu­pán egy kis há­ti­zsá­kot kell ma­gunk­kal vin­nünk, ami­ben eső­ka­bát­nak, me­leg ru­há­nak, né­mi éle­lem­nek és ivó­víz­nek kell len­nie.
• Az eset­leg ne­he­zebb­nek ítélt tú­rák ki is hagy­ha­tó­ak, ilyen­kor egy vá­ros­ban vagy a szál­lá­sun­kon ma­rad­ha­tunk. Ös­­szes­sé­gé­ben el­mond­ha­tó, hogy er­dé­lyi tú­rá­in­kat min­den­ki vé­gig­jár­hat­ja, aki­től nem ide­gen a test­moz­gás és időn­ként szo­kott spor­tol­ni vagy tú­ráz­ni. Gye­re­kek épp­úgy el­in­dul­hat­nak a gya­log­tú­rá­kon, mint a ke­vés­bé edzett, de lel­kes uta­zók.
• Az idő­já­rás eset­le­ges vi­szon­tag­sá­ga­it azon­ban min­den­képp fi­gye­lem­be kell ven­nünk, ami oly­kor je­len­tő­sen ne­he­zít­he­ti a tú­rá­kat. Ez el­len ter­mé­sze­te­sen meg­fe­le­lő fel­sze­re­lés­sel vé­de­kez­he­tünk. Kér­jük for­díts kellő fi­gyel­met a meg­fe­le­lő eső­ka­bát­ra és a ké­nyel­mes tú­ra­ba­kancs­ra!