1. nap: Bu­da­pest – Becici (szál­lás: apartman)
A ko­ra reg­geli órákban in­du­lunk busszal Bu­da­pest­ről, majd Horvátországon át­utaz­va késő es­te ér­ke­zünk Mon­te­neg­ró­ba, vagy ahogy az itt élő nevezik Crna Go­rába, a Fe­ke­te He­gyek or­szá­gába („monte negro“). Szállásunk a Földközi-tenger mentén, Becici üdülővárosában lesz. A strand csupán pár perc sétára található a szállásunktól. Ezen a szállásunkon tölt­jük mon­te­neg­rói uta­zá­sunk ös­­szes, az­az mind a hat éj­sza­ká­ját.

2. nap: Becici – Jaz-öböl – Mogren-fok – Sv. Nikola-sziget – Budva – Becici
(szál­lás: apartman)
A szál­lá­sunk­ról a kö­ze­li Jaz-öbölbe uta­zunk, ahol a ko­mor he­gyek panorámája előtt egy kellemes homokos stran­dot ta­lá­lunk. Eb­ben az öböl­ben nincs sem­mi­lyen te­le­pü­lés, így a ter­mé­szet ad ide­á­lis kör­nye­ze­tet a ten­ge­ri ka­ja­kok­kal va­ló el­ső is­mer­ke­dé­sünk­nek. A rö­vid el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti ok­ta­tást kö­ve­tő­en egy já­té­kos ví­zi ve­tél­ke­dőn te­het­jük pró­bá­ra a fris­sen ta­nult tu­dá­sun­kat, majd mi­u­tán nyer­test hir­det­tünk, el­ső be­me­le­gí­tő vízitúránkra in­du­lunk. A Jaz-öblöt el­hagy­va és a Mogren-fokot meg­ke­rül­ve hamarosan kikötünk Sv. Nikola szi­ge­tén. A hely­bé­li if­jú­ság a ki­csiny szá­ra­zu­la­tot sze­ré­nyen csak „Hawaiinak“ ne­ve­zi, va­la­me­lyest jog­gal, hi­szen a szi­get va­ló­ban na­gyon szép. Rö­vid pi­he­nő, für­dő­zés és amatőr bú­vár­ko­dás (sznorkelezés) után is­mét be­ülünk a ten­ge­ri ka­ja­kok­ba és Budva nevezetes üdülővá­ro­sá­ba eve­zünk. Az óvá­ros egy­ko­ri vár­fa­la­i­nál kö­tünk ki, ahol rögtön adott a le­he­tő­ség, hogy megismerkedjünk Budva belvárosával. Az óvá­ros girbe-gurba ut­cái és macs­ka­kö­ves te­rei kellemes kö­zép­ko­ri han­gu­la­tot árasz­ta­nak, ahol re­mek ét­te­rmek és bárok kö­zül vá­laszt­ha­tunk. Táv: 10 km. (∗∗∗)

3. nap: Becici – Kotori-öböl: Veriga-szoros – Szirti Madonna-sziget – Perast – Kotor –
Becici (szál­lás: apartman)
Ezen a reg­ge­len a Kotori-öbölbe, pontosabban a Veriga-szorosba uta­zunk bu­szunk­kal. Mint­ha egy nor­vég fjor­dot lát­nánk, a hí­res Kotori-öböl Eu­ró­pa leg­szebb ter­mé­sze­ti lát­vá­nyos­sá­gai közt is me­gáll­ja a he­lyét. A öb­löt kör­be­ve­vő he­gyek 1400-1700 m ma­ga­sak és mind köz­vet­le­nül a ten­ger­part­ról emel­ke­dik ki. A szin­te fal­ként tor­nyo­su­ló hegy­vo­nu­lat­ok majd­nem 360 fok­ban zár­ják kör­be az öböl vi­zét. A Veriga-szoros mind­ös­­sze 300 m szé­les, így ter­mé­sze­tes ka­pu­ja a Kotori-öbölnek. Ezt a kö­zép­kor­ban Perast ha­jós né­pe ki is hasz­nál­ta, mi­vel a szo­ros­ban, a víz fel­szí­ne alatt ki­fe­szí­tett lánc­cal aka­dá­lyoz­ták meg az el­len­ség ha­jó­i­nak be­ju­tá­sát az öböl­be. Ezen a na­pon a Kotori-öböl tü­kör­si­ma vi­zén kezd­jük ka­jak­tú­rán­kat, az eve­zés könnyű, így a ha­la­dás lát­vá­nyos. El­ső­ként a Veriga-szorossal szem­ben ta­lál­ha­tó két pi­ciny szi­get­et evezzük körbe, melyek közül az egyiken egy kolostor működik. Majd Perast fes­tői kis­vá­ro­sá­ba eve­zünk, mely ma egy csen­des kis ha­lász­fa­lu éle­tét éli, de tör­té­nel­me di­cső­sé­ges. Oly­an­­nyi­ra, hogy an­nak ide­jén Perastot még Ve­len­ce is önál­ló köz­tár­sa­ság­nak is­mer­te el. A 17-18. szá­zad­ban Perastban volt Eu­ró­pa egyik leg­jobb ha­jós­is­ko­lá­ja és még ma­ga Nagy Pé­ter cár is itt ta­nul­ta a ha­jó­zás tu­do­má­nyát. Megpihenünk Perast strandján, majd egy hos­­szabb eve­zés áll előt­tünk, mely­nek so­rán az öböl vi­zén ha­lad­va, egé­szen Ko­tor ódon han­gu­la­tú vá­ro­sá­ig eve­zünk. Táv: 14 km. (∗∗∗) Ko­tor Mon­te­neg­ró leg­szebb vá­ro­sa és az egyik leg­épeb­ben meg­őr­zött kö­zép­ko­ri te­le­pü­lés Eu­ró­pa me­di­ter­rán tér­sé­gé­ben. Az óvá­rost – mely az egy­ko­ri vár fa­la­in be­lül he­lyez­ke­dik el –, sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben fe­dez­het­jük fel. Azon­nal ámu­lat­ba ej­te­nek itt min­ket az Unesco vé­del­me alatt ál­ló, több száz éves épü­le­tek. Temp­lo­mok, egy­ko­ri pa­lo­ták, dí­szes er­ké­lyek, kes­keny si­ká­to­rok, ezer­nyi épí­té­sze­ti szép­ség vár minket. A vá­ros fö­lött pár száz mé­ter­rel ma­ga­so­dik a fel­leg­vár, aho­vá fél­órás gya­log­lás után ka­pasz­kod­ha­tunk föl. (∗∗) Az el­ha­gya­tott vár­ból pá­rat­lan pa­no­rá­má­ban le­het ré­szünk, be­lát­hat­juk a Kotori-öböl nagy ré­szét és Ko­tor vá­ro­sát. Az es­ti órák­ban utazunk vis­­sza szál­lá­sunk­ra.

4. nap: Becici – Sv. Nikola-sziget – Sveti Stefan – Petrovac – Becici
(szál­lás: apart­man)
Reg­gel ismét víz­re tes­­szük ten­ge­ri ka­jak­ja­in­kat és Sv. Nikola szi­ge­té­nek érin­té­sé­vel a ten­ger­par­tot kö­vet­ve Sveti Stefan szi­ge­té­ig eve­zünk, ami tu­laj­don­kép­pen egy sa­já­tos szál­lo­da. A ki­csiny ha­lász­fa­lu há­zai a hat­va­nas-het­ve­nes évek­ben el­nép­te­le­ned­tek, ek­kor a volt Ju­go­szlá­via leg­eli­tebb nya­ra­ló­hely­ét ala­kí­tot­ták ki a há­zak­ban. Ál­lam­fér­fi­ak, gaz­dag üz­let­em­be­rek, él­vo­nal­be­li spor­to­lók és hí­res film­csil­lag­ok jár­tak ide rend­sze­re­sen nya­ral­ni. Má­ra Sveti Stefan fé­nye kis­sé meg­ko­pott, de en­nek el­le­né­re ér­de­mes be­jár­ni a szi­ge­tet. Mi­u­tán pihentünk egy kicsit a szi­ge­t melletti strandon, foly­tat­juk eve­zé­sün­ket egé­szen Petrovac vá­ro­sá­ig. A part vo­na­lát kö­vet­jük, mi­köz­ben gyö­nyö­rű szik­la­fa­lak, szir­tek, zá­to­nyok és ap­ró szi­ge­tek te­szik vál­to­za­tos­sá vízitúránkat. Kü­lön ér­de­kes­ség Svet Nedelja szi­ge­te, me­lyen egy ap­ró temp­lom áll, vagy Mravinjak szik­la­szirt­je, mely egy óri­ás cá­pa hát­uszony­ára em­lé­kez­tet. Eve­zé­sün­ket Petrovac mel­lett, a Buljarica stran­don fe­jez­zük be, ahol busz­ra szál­lunk és vis­­sza­uta­zunk szál­lá­sunk­ra. Táv: 18 km. (∗∗∗∗)

5. nap: Becici – Virpazar – Shkodrai-tó: Grmozur-sziget – Lucica-öböl – Virpazar – Becici
(szál­lás: apart­man)
Ezen a na­pon nem az Ad­ri­ai-ten­gert vá­laszt­juk eve­zé­sünk szín­he­lyé­ül, ha­nem a Shkodrai-tavat, ahol ha le­het, még szebb kör­nye­zet­ben evez­he­tünk és még iz­gal­ma­sabb ka­lan­dok­ban le­het ré­szünk. Becici ten­ger­par­ti kis­vá­ro­sá­ból in­dul­va bu­szunk­kal át­ke­lünk a Ru­mi­ja-hegy­sé­gen, és nem­so­ká­ra Virpazar né­hány ház­ból ál­ló fa­lu­já­ba ér­ke­zünk, mely a Shkodrai-tó part­ján he­lyez­ke­dik el. A ha­tal­mas tó Eu­ró­pa egyik leg­na­gyobb ma­dár­re­zer­vá­tu­ma, a Bal­kán leg­na­gyobb ta­va, Mon­te­neg­ró egyik leg­na­gyobb ter­mé­sze­ti lát­vá­nyos­sá­ga, va­la­mint a tó­hoz tar­to­zik a Me­di­ter­rán tér­ség leg­na­gyobb édes­ví­zi mo­csár­vi­lá­ga. A Shkodrai-tó 2/3 rész­ben Mon­te­neg­ró­hoz, 1/3 rész­ben Al­bá­ni­á­hoz tar­to­zik. Leg­na­gyobb mély­sé­ge 44 m, de a leg­több he­lyen né­hány mé­ter mély csu­pán. Virpazar fa­lu­ban vízre szál­lunk és elő­ször sű­rű ná­das­ban eve­zünk, ahol a víz fel­szí­nén kü­lön­bö­ző ví­zi­nö­vé­nyek és ta­vi­ró­zsák él­nek. Majd ki­érünk a Shkodrai-tó nyílt víz­tük­ré­re, ame­lyet a part kö­ze­lé­ben ren­ge­teg kis szi­get és fél­szi­get szab­dal. Ez a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet ide­á­lis fel­té­te­le­ket te­remt az itt élő mint­egy 270 ma­dár­faj szá­má­ra, me­lyek kö­zül na­gyon sok ve­szé­lyez­te­tett. A szi­ge­tek la­bi­rin­tu­sá­ban, há­bo­rí­tat­lan kör­nye­zet­ben eve­zünk egé­szen Grmozur szi­ge­té­ig, mely a rég­múlt­ban bör­tön­ként mű­kö­dött; az épü­le­tek rom­jai azon­ban ma már csak ma­da­rak­nak és kí­gyók­nak ad­nak ott­hont. Né­mi pi­he­nés után foly­tat­juk eve­zé­sün­ket a Shkodrai-tó egy el­du­gott part­sza­kasz­ára, az idil­li Lucica-öbölbe, ahol egy kis ét­ter­met ta­lá­lunk. Érdemes itt megebédelnünk, mivel a felszolgált hal és a környzet abszolút felejthetetlenné teszi az itt töltött időt. Egy rö­vid stran­do­lást kö­ve­tő­en dél­után vis­­sza­eve­zünk Virpazar fa­lu­ba, ahol be­szál­lunk bu­szunk­ba, majd szál­lá­sunk­ra uta­zunk. Táv: 8 km. (∗∗)

6. nap: Becici – Lasendro vá­ra – Shkodrai-tó – Rijeka Crnojevica – Becici
(szál­lás: apart­man)
Is­mét a Shkodrai-tóhoz in­du­lunk bu­szunk­kal, hogy vé­gig­jár­juk uta­zá­sunk leg­szebb vízitúráját. Lasendro vá­rá­nál szál­lunk víz­re, ahon­nan a Rijeka Crnojevica fo­lyó ka­nya­ru­la­ta­i­hoz eve­zünk. A vi­dék Mon­te­neg­ró egyik leg­szebb és leg­im­po­zán­sabb ter­mé­sze­ti lát­vá­nyos­sá­ga, iga­zi ős­va­don. Nem vé­let­len, hogy sok rit­ka ma­dár­faj szá­má­ra ez a vi­dék az egyik utol­só me­ne­dék­hely Eu­ró­pá­ban. A Crnojevica fo­lyón eve­zünk fel­fe­lé, me­lyet két ol­dalt bu­ja ví­zi­nö­vé­nyek fed­nek és át­ha­tol­ha­tat­lan nö­vény­ze­tű zöld dom­bok ha­tá­rol­nak. A fo­lyó vi­ze egyet­len karszt­for­rás­ból ered, ami olyan bővízű, hogy akár ki­sebb ha­jók is el­jut­hat­nak tú­ránk vég­cél­já­hoz, Rijeka Crnojevica fa­lu­ba. Egy tö­rök ko­ri híd alatt eve­zünk át, míg vé­gül meg­ér­ke­zünk a ki­csiny te­le­pü­lés­re, mely a kö­zép­kor­ban for­gal­mas ke­res­ke­del­mi köz­pont volt, ma azon­ban csak né­hány ház­ból áll. Táv: 16 km. (∗∗∗∗) Mi­u­tán ki­kö­töt­tünk, fel­sé­tá­lunk egy 3 ki­lo­mé­ter­re lé­vő ki­lá­tó­pont­ba, ahon­nan tö­ké­le­tes ki­lá­tás nyí­lik er­re a lé­leg­zet­el­ál­lí­tó­an szép táj­ra. (∗) Eu­ró­pa egyik leg­szebb pa­no­rá­má­ját cso­dál­hat­juk itt meg. Ezt követően beszállunk a ránk várakozó bu­szunkba és vissza­uta­zunk a szállásunkra, ahol a bú­csú­es­tün­ket tartjuk.

7. nap: Becici – Budapest
Ko­ra reg­gel el­hagy­juk apart­man­ja­in­kat és Horvátországon ke­resz­tül uta­zunk ha­za Ma­gyar­or­szág­ra. A ké­ső es­ti órák­ban ér­ke­zünk Bu­da­pest­re.

A vízitúrák nehézsége

• Az uta­zá­son va­ló rész­vé­tel alap­ve­tő fel­té­te­le a biz­tos úsz­ni tu­dás.
• A tú­rán va­ló rész­vé­tel­nek nem fel­té­te­le a ten­ge­ri ka­ja­ko­zás­ban va­ló jár­tas­ság. Nem szük­sé­ges az eve­zé­si ta­pasz­ta­lat sem, de ter­mé­sze­te­sen előnyt je­lent. A szük­sé­ges is­me­re­te­ket tú­ra­ve­ze­tő­ink a hely­szí­nen el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti ok­ta­tás ke­re­té­ben el­ma­gya­ráz­zák. Ter­mé­sze­te­sen hasz­nos, ha evez­tél már pél­dá­ul Ma­gyar­or­szág fo­lyó­in, de ez a prog­ram in­kább né­mi kon­dí­ci­ót kí­ván, mint evezési tapasztalatot. Szak­kép­zett tú­ra­ve­ze­tő­ink se­gí­tik a kez­dő­ket és az eve­zés so­rán ter­mé­sze­te­sen vé­gig a cso­port mel­lett ma­rad­nak; tő­lük bár­mi­kor se­gít­ség vagy ta­nács kér­he­tő.
• Át­la­go­san spor­tos erőn­lé­tű egyének nyu­god­tan vál­lal­koz­hat­nak er­re az utazásra. Az eve­zé­sek közt kel­lő idő áll ren­del­ke­zés­re a pi­he­nés­re, de egy-egy tú­ra ter­mé­sze­te­sen ki is hagy­ha­tó. Ka­jak­tú­rá­ink nem kí­ván­nak kimagasló kon­dí­ci­ót, de a spor­tos erőn­lét lé­nye­ges.