1. nap: Bu­da­pest – Hel­sin­ki – Ivalo – Inari (szál­lás: fa­ház, el­lá­tás: re­pü­lőn szo­ká­sos)
A bu­da­pes­ti Fe­ri­he­gyi re­pü­lő­tér­ről me­net­rend­sze­rű re­pü­lő­já­rat­tal in­du­lunk Helsinkibe, ahon­nan né­mi rep­té­ri vá­ra­ko­zás és át­szál­lás után, egy bel­föl­di já­rat­tal re­pü­lünk to­vább az Észak-Finn­or­szág­ban ta­lál­ha­tó Ivalo kis­vá­ro­sá­ba, a Finn Lapp­föld egyik köz­pont­já­ba. Itt már az Észa­ki-sark­kör­ön túl, a „fe­hér éjszakák“ vi­lá­gá­ban ta­lál­juk ma­gun­kat, ami azt je­len­ti, hogy uta­zá­sunk ide­je alatt egy­szer sem fog be­sö­té­ted­ni, éj­sza­ka is nap­pa­li vi­lá­gos­ság fo­gad min­ket. Be­szál­lunk az Ivalo re­pü­lő­te­rén ránk vá­ra­ko­zó bu­szunk­ba és kb. egy órás uta­zás után, es­te ér­ke­zünk Inari te­le­pü­lé­sé­re, az Inari-tó part­já­ra, ahol víz­part­hoz kö­ze­li fa­há­zak­ban fog­lal­juk el szál­lá­sun­kat. A vi­lá­gos es­ti órák­ban – eset­leg egy sza­u­ná­zást kö­ve­tő­en – ér­de­mes ki­sé­tál­ni az Inari-tó part­já­ra, ugyan­is a kör­nye­ző feny­ve­sek fe­let­ti eget ilyen­kor fes­ti bí­bor­szí­nű­re Észak nagy „impresszionistája“, az éj­fé­li Nap. Az Inari-tó mel­let­ti fa­há­za­ink­ban egy­más után két éj­sza­kát töl­tünk.

2. nap: Inari – Lemmenjoki Nemzeti Park – Inarin Porofarmi – Inari (szállás: faház)
Né­mi bu­szo­zást kö­ve­tő­en gya­log­tú­ráz­ni in­du­lunk Finn­or­szág leg­na­gyobb ter­mé­szet­vé­del­mi te­rü­le­tén, a Lemmenjoki Nem­ze­ti Park­ban. Ez a vi­dék tá­vo­li fek­vé­se mi­att ke­vés lá­to­ga­tót vonz, pe­dig egyi­ke a leg­szebb finn nem­ze­ti par­kok­nak. A zord szép­sé­gű ark­ti­kus tá­jat ha­tal­mas fo­lyók sze­lik át, ami­ket há­bo­rí­tat­lan feny­ve­sek övez­nek. Mi­u­tán meg­ér­ke­zünk bu­szunk­kal a nem­ze­ti park te­rü­le­té­re, a Njurgalahti ne­vű me­ne­dék­ház­nál mo­to­ros kis­ha­jók­ba szál­lunk és mint­egy 40 per­cet ha­jó­zunk fel­fe­lé a Lemmenjoki fo­lyón. Ahogy gyor­san su­ha­nunk a taj­ga fe­nyő- és nyír­fái közt, mint­ha az ős­ter­mé­szet szen­té­lyé­be ha­tol­nánk egy­re bel­jebb. Ha­ma­ro­san a Ravadasköngas-vízesésnél kö­tünk ki, majd a part­ról rö­vid sé­tá­val ér­jük el a szép zu­ha­ta­got. Ez­után is­mét ha­jók­ba szál­lunk és im­már le­fe­lé te­szünk meg 7 ki­lo­mé­tert a Lemmenjoki fo­lyón. A Venelossi tá­bor­hely­nél kö­tünk ki ezúttal, ahon­nan gya­log­tú­ránk in­dul. Elő­ször egy pa­tak men­tén ve­ze­tő me­re­dek ös­vé­nyen tú­rá­zunk fel az 534 m ma­gas Joenkielinen-hegy ko­pár te­te­jé­re, ahol nagy­sze­rű ki­lá­tás fo­gad min­ket. Tel­jes kör­pa­no­rá­ma nyí­lik in­nen a vég­te­len taj­gá­ra; a tá­vol­ban kék­lő ta­vak és er­dők bo­rí­tot­ta la­pos he­gyek vál­ta­koz­nak. Ez a hegy tulajdonképpen egy méretes tunturi, a lappföldi táj jellegzetes eleme. Né­mi pi­he­nés után egy ki­sebb ge­rinc te­te­jén tú­rá­zunk to­vább, mely vé­gig a fo­lyó vo­na­lát kö­ve­ti és nagy­sze­rű pa­no­rá­mát nyújt. Gyö­nyö­rű er­dők és az alat­tunk zú­gó fo­lyó kí­sé­ri tú­rán­kat. A ké­ső dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk vis­­sza bu­szunk­hoz, mely egy par­ko­ló­ban vár ránk. Táv: 11 km, szint: fel 480 m, le 440 m. (**) Ezt kö­ve­tő­en egy lapp csa­lád farm­já­ra (Inarin Porofarmi) lá­to­ga­tunk, ahol be­pil­lan­tást nyer­he­tünk az ál­lat­te­nyész­tés­sel fog­lal­ko­zó lap­pok min­den­nap­ja­i­ba. Meg­hall­gat­juk kü­lön­le­ges ének­ver­se­i­ket, meg­kós­tol­juk ha­gyo­má­nyos ká­vé­ju­kat, ter­mé­sze­te­sen ta­lál­ko­zunk a csa­lád rén­szar­va­sa­i­val, és ki­pró­bál­hat­juk a las­­szó­ve­tés tu­do­má­nyát. Az es­ti órák­ban ér­ke­zünk vis­­sza az Inari-tó part­ján lé­vő fa­há­za­ink­ba.

3. nap: Inari – Inari-tó – Ukko-sziget – Inari – Mageröya-sziget – Nordkapp
(szállás: turistaház)
Ko­rai éb­resz­tő után Inari ki­csiny te­le­pü­lé­sé­ről ha­jó­ki­rán­du­lás­ra in­du­lunk az Inari-tó ezer­nyi szi­ge­té­nek egyi­ké­re, az ap­ró Ukko-szigetre, mely egykor ősi lapp áldozóhelyként szolgált. In­nen to­vább­ha­jó­zunk egy öbö­lig, ahon­nan tú­ráz­ni in­du­lunk. Ös­vé­nyünk egy sej­tel­mes láp­vi­dé­ken ke­resz­tül ka­nya­rog, majd nem­so­ká­ra egy kis er­dei fa­temp­lom­hoz ér­ke­zünk. Az er­dő kö­ze­pén épült temp­lo­mot a lap­pok csak­is ün­ne­pek al­kal­má­val hasz­nál­ják, en­nek el­le­né­re lá­to­gat­ha­tó. Foly­tat­juk er­dei tú­rán­kat, mely ti­pi­kus lapp­föl­di tá­ja­kon, ta­vak, feny­ve­sek és nyír­fa­er­dők közt ve­zet min­ket vis­­sza bu­szunk­hoz. Táv: 7 km, szint: fel 120 m, le 120 m. (**) A tú­ra után Inari hí­res és rendkívül látványos Lapp Mú­ze­u­má­ba lá­to­ga­tunk, ahol töb­bek közt Lapp­föld élő­vi­lá­gá­val és az itt élők éle­té­vel is­mer­ked­he­tünk, de ta­lá­lunk itt egy re­mek skan­zent is, ahol az ere­de­ti tő­zeg­gel fe­dett há­za­kat be­lül­ről is meg­néz­het­jük. A ko­ra dél­utá­ni órák­ban be­szál­lunk bu­szunk­ba és Skan­di­ná­via leg­észa­kibb tá­jai fe­lé in­du­lunk. Fo­ko­za­to­san hagy­juk el az er­dős te­rü­le­te­ket, át­lé­pünk Nor­vé­giába, majd egy ha­tal­mas fjord men­tén foly­tat­juk uta­zá­sun­kat. Út­köz­ben va­ló­szí­nű­leg több­ször is lát­ha­tunk út men­tén leg­elé­sző rén­szar­va­so­kat. A táj egy­re ko­pá­rab­bá vá­lik, egy­re ke­ve­sebb épü­le­tet lá­tunk, a nö­vény­zet las­san el­tű­nik és át­ad­ja he­lyét a szik­lák­nak. El­hagy­juk a szá­raz­föl­det és egy hos­­szú, ten­ger alat­ti alag­úton át­ke­lünk Mageröya szi­ge­té­re, ahol elő­ször a szál­lá­sun­kat fog­lal­juk el. Ez­után aki sze­ret­ne, az el­lá­to­gat­hat a Nordkapp név­re hall­ga­tó fok­ra, ami Mageröya szi­ge­té­nek má­so­dik leg­észa­kibb fo­ka (71º10’21“). Meg­je­gyez­zük: a köz­hi­e­de­lem­mel el­len­tét­ben nem a szá­raz­föl­di Eu­ró­pa leg­észa­kibb pont­já­ról van szó, és nem is a leg­észa­kibb eu­ró­pai szi­get­ről. Nordkappon egy ki­ter­jedt lá­to­ga­tó-köz­pon­tot ta­lá­lunk, mely­ben töb­bek közt ét­te­rem, aján­dék­bolt és egy ki­sebb mú­ze­um ka­pott he­lyet. Ta­lá­lunk itt egy kü­lön­le­ges mozitermet is, mely­ben meg­néz­he­tünk egy lát­vá­nyos, egy­szer­re öt vá­szon­ra ve­tí­tett rö­vid­fil­met a Nord­kapp kör­nyé­ké­nek tá­ja­i­ról, va­la­mint nö­vény- és ál­lat­vi­lá­gá­ról. Ki­sé­tál­ha­tunk a fok­ra, ahol tisz­ta idő­ben ki­tű­nő ki­lá­tás nyí­lik az éj­fél­kor is lát­ha­tó Nap­ra és az Északi-Jeges-tenger­re. Éj­fél után ér­ke­zünk vissza szál­lá­sunk­ra.

4. nap: Mageröya-sziget – Knivskjellodden – Alta – Altafjord (szállás: faház)
Reg­gel egy iz­gal­mas gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk, mely­nek ke­re­té­ben fel­ke­res­sük Mageröya szi­ge­té­nek va­ló­di észa­ki fo­kát (Knivskjellodden). Bu­szunk­kal a Nord­kapp fe­lé in­du­lunk, de még mi­e­lőtt el­ér­nénk, ki­szál­lunk járművünkből és gya­log foly­tat­juk utun­kat. Az ös­vény ha­mar el­tá­vo­lo­dik a be­ton­út­tól és elő­ször egy fenn­sí­kon ve­zet, majd egy fjord mel­lett fu­tó hegy­ge­rinc te­te­jén tú­rá­zunk to­vább. Az út vé­gén le­eresz­ke­dünk az Északi-Jeges-tenger part­já­ra, Mageröya leg­észa­kibb pont­já­ra, ahol sem­mi­fé­le épít­mény nem za­var­ja az él­ményt; a Föld észa­ki sar­ka fe­lé már csak ten­ger van előt­tünk. A fok föld­raj­zi ko­or­di­ná­tái: 71º11’08“. A Knivskjellodden fok­ról ki­tű­nő ki­lá­tás nyí­lik a tő­lünk nem mes­­sze fek­vő Nordkapp 300 m ma­gas füg­gő­le­ges szik­la­fal­ára. Né­mi pi­he­nés után a már meg­is­mert út­vo­na­lon ke­resz­tül tú­rá­zunk vis­­sza bu­szunk­hoz. Táv: 18 km, szint: fel 550 m, le 550 m. (***) A tú­ra után be­szál­lunk bu­szunk­ba és egy hos­­szabb uta­zás ve­szi kez­de­tét. Cé­lunk Alta vá­ro­sa, Észak-Nor­vé­gia egyik je­len­tő­sebb te­le­pü­lé­se. Az es­ti órák­ban ér­ke­zünk Alta hí­res szik­la­raj­za­i­hoz, me­lyek 2500-6000 éve­sek és az Unesco vé­del­mét is él­ve­zik. Jól ki­épí­tett ös­vé­nye­ken jár­hat­juk be azo­kat a szik­lá­kat, me­lyek­be az ős­ko­ri em­ber vés­te egy­sze­rű raj­za­it, ál­lat- és em­ber­áb­rá­zo­lá­sa­it. Ezt kö­ve­tő­en még egy kis uta­zás vár ránk, hogy el­ér­jük az Altafjord vé­gé­ben, nagy­sze­rű ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­ben épült kem­pin­günk egyszerű berendezésű fa­há­za­it.

5. nap: Altafjord – Isfjord – Lyngen erőd – Polar Zoo – Narvik (szállás: faház)
Ko­rai éb­resz­tő után hagy­juk el szál­lá­sun­kat és né­mi uta­zás után Nor­vé­gia egyik el­du­gott szeg­le­té­be, a nagy­sze­rű Isfjord part­já­ra ér­ke­zünk. Bu­szun­kat egy par­ko­ló­ban hagy­juk és gya­log foly­tat­juk utun­kat. Ös­vé­nyünk a fjord part­jának szik­lá­in vagy a kes­keny er­dő­sáv­ban vezet. A fjord szem­köz­ti ol­da­lán lát­vá­nyos csú­csok so­ra­koz­nak, a fjord vé­gé­ben pe­dig a Öksfjordjkelen glec­­cser lát­vá­nya vár. Út­köz­ben egy sor ki­sebb-na­gyobb pa­ta­kon is át kell kel­nünk. Tú­ránk vég­pont­ján meg­pi­he­nünk, majd a már is­mert út­vo­na­lon vis­­sza­té­rünk bu­szunk­hoz. Táv: 3 km, szint: fel 40 m, le 40 m. (∗) A tú­ra után több órás uta­zás kö­vet­ke­zik; utunk­nak ez a sza­ka­sza tisz­ta idő ese­tén va­la­mi egé­szen fan­tasz­ti­kus pa­no­rá­má­val ke­cseg­tet. Egy hatalmas fjord túlol­da­lán a Lyngen-hegység mo­nu­men­tá­lis tö­me­ge lát­ha­tó, mely nem­csak Skan­di­ná­via, de egész Eu­ró­pa egyik leg­lát­vá­nyo­sabb hegy­sé­ge. A Lyngen Al­pok­nak is ne­ve­zett ma­gas­hegy­ség csú­csai köz­vet­le­nül a ten­ger­szint­ről 1800 m fö­lé ma­ga­sod­nak, a jég­kor­szak­nak kö­szön­he­tő­en rend­kí­vül csip­ké­zet­tek és vál­to­za­to­sak. Uta­zá­sun­kat a II. vi­lág­há­bo­rús né­met Lyngen Erőd­nél sza­kít­juk meg, mely ma romok­ban he­ver, mégis hű képet ad egy korabeli német erődről. Lá­to­ga­tá­sunk oka azon­ban nem el­ső­sor­ban a tör­té­ne­lem fel­ele­ve­ní­té­se, ha­nem a ki­csiny fél­szi­ge­ten lát­ha­tó pa­no­rá­ma meg­szem­lé­lé­se. A lát­vány va­la­mi egé­szen rend­kí­vü­li, 360 fok­ban, amer­re csak né­zünk, min­de­nütt he­gyek és he­gyek vesz­nek kö­rül min­ket. Mi­u­tán kel­lő­kép­pen be­tel­tünk utunk egyik leg­szebb pa­no­rá­má­já­val, foly­tat­juk uta­zá­sun­kat. Is­mét több óra te­lik el, míg egy ál­lat­kert­hez (Polar Zoo) ér­ke­zünk, mely a sark­kör­ön túl élő ál­la­tok­kal igyek­szik min­ket meg­is­mer­tet­ni. Az ál­la­tok elég nagy te­rü­le­ten él­nek, en­nek el­le­né­re lát­ha­tunk töb­bek közt bar­na med­vé­ket, bö­lé­nye­ket, ha sze­ren­csénk van far­ka­so­kat, hi­ú­zo­kat, ro­zso­má­ko­kat és sar­ki ró­ká­kat is. Az ál­lat­ker­ti ba­ran­go­lást egy újabb bu­szo­zás kö­ve­ti, melynek végén – az esti órákban – érkezünk meg szállásunkra, Narvik vá­ros kem­ping­jének fa­há­za­i­hoz.

6. nap: Narvik – Lofoten-szigetek: Tjeldbergtinden – Ramberg – Tind (szállás: faház)
Reg­gel el­hagy­juk narviki kem­pin­gün­ket és a Nor­vég-ten­ger szi­get­vi­lá­ga fe­lé in­du­lunk bu­szunk­kal. Egy nemrégiben átadott alalgúton keresztül érkezünk a káprázatos Lofoten-szigetekre, melyek nem­csak Nor­vé­gia, de egész Eu­ró­pa egyik leg­lát­vá­nyo­sabb te­rü­le­tét jelentik. Egy kis te­rü­le­tű, ám fjor­dok­kal, ten­ger­öb­lök­kel és rengeteg ap­ró szi­get­tel a jégkorszaki gleccserek által szin­te a vég­le­te­kig szét­szab­dalt ko­moly magashegységről van szó, mely a ten­ger­ből me­re­de­ken emel­ke­dik ki, és szám­ta­lan ezer mé­ter kö­rü­li csúc­­csal ren­del­ke­zik. Tisz­ta idő ese­tén úton-út­fé­len pa­zar lát­vány vár min­ket, me­lyet a he­gyek vad­sá­ga és rend­kí­vü­li vál­to­za­tos­sá­ga mi­att so­ha nem le­het meg­un­ni. A ko­ra dél­utá­ni órák­ban egy rö­vid gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk Svolvaer vá­ro­sá­ból a szom­szé­dos Tjeldbergtinden hegy má­so­dik leg­ma­ga­sabb csú­csá­ra. Fel­fe­lé egy kis­sé me­re­dek ge­rin­cen gyaloglunk egé­szen a csúcsig, ahol fe­led­he­tet­len pa­no­rá­ma vár ránk. A kö­ze­li, ki­sebb-na­gyobb szi­ge­tek­re, fél­szi­ge­tek­re épült te­le­pü­lé­se­ken kí­vül a kör­nye­ző, bi­zarr for­má­jú hegy­csú­cso­kat, nor­vé­gul tindeneket is meg­fi­gyel­het­jük. Táv: 4 km, szint: fel 400 m, le 400 m. (∗∗) A tú­rát kö­ve­tő­en Ramberg falu fe­hér ho­mo­kos strand­jára lá­to­ga­tunk, bi­zo­nyí­tan­dó a Lofoten-szigetek rend­kí­vü­li vál­to­za­tos­sá­gát. Ha süt a nap, tró­pu­si ten­ger­par­to­kat idé­ző fény­ké­pe­ket ké­szít­he­tünk itt; a hi­deg ten­ger­víz­ben va­ló für­dést azon­ban már job­ban meg kell gon­dol­ni... A ké­ső dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk Moskenesoya szi­ge­té­re, mely­nek dé­li vé­gé­ben, a ki­csiny Tind (ma­gya­rul: hegy­csúcs) ne­vű fa­lu­ban fog­lal­juk el szál­lá­sun­kat. A Lofoten-szigeteken a ha­lá­szok közt szé­les kör­ben el­ter­jed­tek az úgy­ne­ve­zett rorbu há­zak, me­lyek egy ré­sze a ten­ger fö­lé nyú­lik cö­lö­pö­kön áll­va. Mi is ilyen épü­le­tek­ben tölt­ünk egymás után két éjszakát. Es­te re­mek le­he­tő­ség nyí­lik egy sé­tá­ra Tind fa­lu­ban, hi­szen az éj­sza­kai sö­tét­ség is­me­ret­len fo­ga­lom eb­ben az idő­szak­ban a Lofoten-szigeteken is.

7. nap: Lofoten-szigetek: Tind – Munkebu menedékház – „A“ halászfalu – Reine – Tind
(szállás: faház)
A szál­lá­sunk­ról a Lofoten-szigetek egyik leglát­vá­nyosabb gya­log­tú­rájá­ra in­du­lunk. Tind falu par­ko­lójából, gya­kor­la­ti­lag ten­ger­szint­ről kezd­jük tú­rán­kat. Rög­tön el­ha­la­dunk két ten­ger­szem közt, majd ha­ma­ro­san a ha­tal­mas Stuvdalsvatnet tó mel­lett ka­pasz­ko­dunk fel egy szik­lás emel­ke­dőn, ahol egy rö­vid sza­ka­szon a hegy­ol­dal­hoz erő­sí­tett fém­ká­be­lek se­gí­tik elő­re­ju­tá­sun­kat. To­vább­ha­lad­va egy újabb, ma­ga­sab­ban fek­vő, sö­tét vi­zű ten­ger­szem kö­vet­ke­zik, majd egy­re emel­ked­ve egy ki­lá­tó­pont­ból (511 m) szem­lél­het­ünk meg egy cso­dás fjor­dot (Djupfjorden) és egy fe­let­te át­íve­lő hi­dat. In­nen már nincs mes­­sze tú­ránk cél­ja, a Munkebu me­ne­dék­ház, me­lyet 410 m ma­ga­san ta­lá­lunk. Nagy­sze­rű ki­lá­tás nyí­lik in­nen egy sor el­ér­he­tet­len, szik­lás hegy­csúcs­ra, a Lofoten-szigetek má­so­dik leg­ma­ga­sabb csú­csá­ra (Hermannsdalstinden, 1029 m) és az At­lan­ti-óce­án­ra. Né­mi pi­he­nés után a már meg­is­mert út­vo­na­lon ke­resz­tül in­du­lunk vis­­sza Tind fa­lu­ba. Táv: 15 km, szint: fel 750 m, le 750 m. (***) A gya­log­tú­ra után a szom­szé­dos „A“ ne­vű fa­lu­ba lá­to­ga­tunk, ahol sé­tá­lunk egyet a cö­lö­pök se­gít­sé­gé­vel a ten­ger fö­lé nyú­ló úgy­ne­ve­zett rorbu há­zak közt, majd fel­ke­res­sük az ódon han­gu­la­tú Nor­vég Ha­lász­fal­vak Mú­ze­u­mát. Ez­után Reine fa­lu kör­nyé­ké­re lá­to­ga­tunk, amely mint­ha a Gyű­rűk ura cí­mű film egyik dísz­le­te vol­na. A fjord­par­ti ha­lász­fa­lu szí­nes há­zai fö­lött füg­gő­le­ges szik­la­tor­nyok, 6-700 m ma­gas, ko­mor tindenek ma­ga­sod­nak. Az éjszakát Tind falu faházaiban töltjük.

8. nap: Lofoten-szigetek: Tind – Flakstadoya-sziget – Moskenes – Bodö – Fauske
(szállás: faház)
Is­mét tú­ráz­ni in­du­lunk, ez­út­tal a Flakstadoya-sziget vad­re­gé­nyes tá­ja­it ves­­szük cél­ba. Kö­zel egy órás bu­szo­zás után ér­ke­zünk tú­ránk ki­in­du­ló­pont­já­ba, az Oya-öbölben található Napp faluba. Innen gyalog folytatjuk utunkat a tengerparti sziklákon, a sziget partvonalát követve. Útközben egy-két izgalmasabb, láncokkal biztosított szakaszon is át kell kelnünk. A táj már-már a mediterrán tengerparti sziklavilágot idézi. Egy szép fjord partján megpihenünk, majd elhagyjuk a tengerpartot és a félszigetet átszelve túrázunk tovább. Elhaladunk két tengerszem mellett, majd leereszkedünk a buszunkhoz. Táv: 16 km, szint: fel 720 m, le 720 m. (***) Ezután Moskenes ki­kö­tő­jé­be utazunk, ahol komp­ra szál­lunk és el­hagy­juk a Lofoten-szigeteket. Mint­egy négy órás ten­ge­ri uta­zás után Bodö vá­ros­ban kö­tünk ki, majd foly­tat­juk uta­zá­sun­kat egé­szen Fauske kem­ping­jé­ig. Ezen a szál­lá­son egy­más után két éj­sza­kát töl­tünk fa­há­zak­ban.

9. nap: Fauske – Rago Nemzeti Park – Fauske (szállás: faház)
Egész na­pos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk a Rago Nem­ze­ti Park nagy­sze­rű vi­dé­ké­re. Bu­szunk­kal Fauske kem­ping­jé­ből kö­rül­be­lül egy órát uta­zunk egy par­ko­ló­ig, ahon­nan gya­log foly­tat­juk utun­kat. Tú­ránk el­ső sza­ka­sza sű­rű er­dő­ben ve­zet, ös­vé­nyünk a Laksaga fo­lyó ka­nya­ru­la­ta­it és ki­sebb-na­gyobb zú­gó­it, víz­esé­se­it ke­rül­ge­ti. Kö­rül­be­lül két óra múl­va ér­ke­zünk a Storskogvass me­ne­dék­ház­hoz (200 m), ahol meg­pi­he­nünk. Ezt kö­ve­tő­en át­ke­lünk egy im­boly­gó füg­gő­hí­don és me­re­de­ken fel­ka­pasz­ko­dunk egy hos­­szú szik­la­ge­rinc­re. Utunk­nak ez a sza­ka­sza kis­sé tech­ni­kás, egy-egy rö­vid sza­ka­szon né­hol a ke­zün­ket is hasz­nál­ni kell. Ha­ma­ro­san 470 m kö­rü­li ma­gas­ság­ba ér­ke­zünk, ahon­nan több helyről is pá­rat­lan pa­no­rá­ma fo­gad. Meg­döb­ben­tő mé­re­tek és el­ső­re fel­fog­ha­tat­lan di­men­zi­ók bon­ta­koz­nak ki előt­tünk. Alat­tunk a ka­nyar­gó Laksaga fo­lyó, me­lyet há­bo­rí­tat­lan ősfenyves vesz kö­rül. A táj Föl­dünk észa­ki, ha­tal­mas bo­re­á­lis er­dős­ege­i­ből mu­tat be egy pa­rá­nyi te­rü­le­tű, ám­de gran­di­ó­zus távlatokkal rendelkező sze­le­tet. Egy újabb füg­gő­hí­don át­kel­ve még egy ide­ig a szik­la­vi­lág­ban tú­rá­zunk, majd előbb nyír­fa­er­dő­ben, majd feny­ve­sek közt eresz­ke­dünk le me­re­de­ken a völgy­be. Tú­ránk utol­só 2,5 ki­lo­mé­ter­ét asz­falt­úton tes­­szük meg bu­szun­kig. Táv: 23 km, szint: fel 920 m, le 920 m. (****) Az éj­sza­kát Fauske kem­ping­jé­nek fa­há­za­i­ban tölt­jük.

10. nap: Fauske – Kukkolaforsen (szállás: faház)
Ez a na­punk lé­nye­gé­ben egy hos­­szabb uta­zás­sal te­lik, mely­nek so­rán a nor­vé­gi­ai Fauske kem­ping­jé­ből a svéd-finn ha­tá­rig uta­zunk. Utunk el­ső sza­ka­szát a Skan­di­náv-hegy­ség fjell-vidékén, az­az ha­va­si fenn­sík­ja­in, az er­dő­ha­tár ma­gas­sá­gá­ban tes­­szük meg. Utá­na le­eresz­ke­dünk a Svéd Lapp­föld területére, hogy sö­tét feny­ve­sek, mély­kék vi­zű ten­ger­sze­mek és leg­e­lé­sző rén­szar­vas­ok közt utaz­zunk Kukkolaforsen te­le­pü­lés kö­ze­lé­be, ahol a szál­lá­sunk ta­lál­ha­tó. A Torniojoki fo­lyó vad zú­gói mel­lett, nagyszerű természeti környezetben épült fa­há­za­ink­ban egy éj­sza­kát töl­tünk. Skandináviától nem is búcsúzhatnánk el stílusosabban, mint egy hagyományos, fatüzelésű szaunában.

11. nap: Rovaniemi – Budapest (ellátás: repülőn szokásos)
Kora délután in­du­lunk Rovanie­mi nemzetközi re­pü­lő­te­ré­ről elő­ször Hel­sin­ki­be, majd on­nan átszállás után Bu­da­pest­re. Ké­ső dél­után ér­ke­zünk a Fe­ri­he­gyi re­pü­lő­tér­re.

A gyalogtúrák nehézsége

• Uta­zá­sunk gya­log­tú­rái át­la­go­san spor­tos erőn­lét­tel vé­gig­jár­ha­tó­ak. Nincs szük­ség ki­ma­gas­ló kon­dí­ci­ó­ra, de a tú­rá­zá­si ta­pasz­ta­lat na­gyon fon­tos. A két ne­he­zebb tú­ránk (Munkebu me­ne­dék­ház, Rago Nem­ze­ti Park) so­rán is ele­gen­dő az át­la­go­san jó, spor­tos kon­dí­ció, de a tech­ni­kás te­rep mi­att fon­tos a tú­rá­zá­si múlt. A tú­rák ne­héz­sé­gét nem el­ső­sor­ban a szint­emel­ke­dés ad­ja, ha­nem a szik­lás te­rep, va­la­mint a Rago Nem­ze­ti Park tú­rá­ja ese­tén a tá­vol­ság is.
• A Lofoten-szigetek két túrájának egy-egy rövidebb szakaszán a sziklákhoz erősített láncok segítségét kell igénybe vennünk az előrehaladáshoz.
• A gya­log­tú­rák so­rán csu­pán egy kis há­ti­zsá­kot kell ma­gunk­kal vin­ni, ben­ne eső­ka­bát­tal, me­leg ru­há­val, éle­lem­mel és ivó­víz­zel. Min­den­kép­pen fi­gye­lem­be kell ven­nünk, hogy az idő­já­rás ne­he­zít­he­ti a tú­rá­kat. Zord idő ese­tén, eső­ben fo­ko­zó­dik a tú­rák ne­héz­sé­ge. Ezért na­gyon fon­tos, hogy meg­fe­le­lő eső­vé­dő ru­há­zat­tal (eső­ka­bát, eső­nad­rág), me­leg ru­hák­kal és víz­hat­lan ba­kanc­­csal in­dul­junk út­nak. A észak-eu­ró­pai tá­jak jel­leg­ze­tes­sé­ge a né­hol zsom­bé­kos, in­go­vá­nyos, ned­ves ta­laj, ezért lé­nye­ges a víz­ál­ló tú­ra­ba­kancs. Egy-egy gya­log­tú­ra ki is hagy­ha­tó, ilyen eset­ben a szál­lá­sun­kon vagy egy kis­vá­ros­ban ma­rad­ha­tunk.