1. nap: Bu­da­pest – Savona (éj­sza­ka a ha­jón)
Ko­ra hajnalban in­du­lunk bus­­szal Bu­da­pest­ről. Út­köz­ben ne­gyed­órás pi­he­nők­re ál­lunk csak meg ben­zin­ku­tak par­ko­ló­i­ban. Út­vo­nal: Auszt­ria-Olasz­or­szág. Egész nap uta­zunk és az es­ti órák­ban ér­ke­zünk az észak-olasz­or­szá­gi Savona vá­ros ki­kö­tő­jé­be, ahonnan ké­ső es­te in­dul ha­jónk Kor­zi­ka felé. Az éj­sza­kát a komp fe­dél­ze­tén vagy a bár­ban tölt­jük há­ló­zsák­ja­ink­ban.

2. nap: Bastia – Cap Corse – Erbalunga – Moulin Mattei – Nonza – Saint Florance – Calvi
(szál­lás: kem­ping)
A reg­ge­li órák­ban ér­ke­zünk a Fran­cia­or­szág­hoz tar­to­zó Kor­zi­ka szi­ge­té­re. Bastia ki­kö­tő­jé­ben kö­tünk ki és rög­tön a szi­get észa­ki ré­szé­re, a Cap Corse fél­szi­get­re uta­zunk. „Nem is­me­ri Kor­zi­kát, aki nem járt a Cap Corse-on“ – tart­ja a ré­gi kor­zi­kai mon­dás. Így hát mi is el­ső­ként ezt a mint­egy 40 km hos­­szú és 10 km szé­les fél­szi­ge­tet jár­juk be. A Cap Corse Kor­zi­ka egyik leg­nép­sze­rűbb ki­rán­du­ló­he­lye, így út­köz­ben sok lát­ni­va­ló esik utunk­ba. El­ső­ként Erbalunga ha­lász­fa­lu­ban ál­lunk meg, mely ap­ró há­za­i­val köz­vet­le­nül a Tir­rén-ten­ger part­ján fek­szik. Szűk ut­cá­kon ke­resz­tül ju­tunk le a kis ki­kö­tő­be, ahol meg­néz­het­jük a ten­ger­part­ra épí­tett ro­mos ge­no­vai őr­tor­nyot. Ezt kö­ve­tő­en egy ré­gi szél­mal­mot lá­to­ga­tunk meg (Moulin Mattei), ahol cso­dás pa­no­rá­má­ban le­het ré­szünk. Itt ér­ke­zünk el kor­zi­kai lá­to­ga­tá­sunk leg­észa­kibb pont­já­ra és innen in­du­lunk a Cap Corse fél­szi­get nyu­ga­ti part­jai men­tén dél fe­lé. Kora dél­után ér­ke­zünk a szik­la­szirt­re épült Nonza kis­vá­ro­sá­ba, ahol sé­tál­ha­tunk a szűk ut­cá­kon. Meg­néz­het­jük a vá­ros büsz­ke­sé­gét, egy ge­no­vai őr­tor­nyot, majd egy ku­ri­ó­zum­nak szá­mí­tó ter­mé­sze­ti lát­ni­va­lót: egy sza­ka­dék fö­lött ál­ló lu­kas szik­lát. De több száz lép­cső­fo­kon ke­resz­tül le­jut­ha­tunk a Ligur-tenger part­já­ra is. (∗) Következő állomásunk Saint Florance ked­ves kis­vá­ro­sa, ahol szintén eltöltünk egy kis időt, majd folytatjuk utazásunkat a Korzika északi részén található Calvi felé. Itt egy han­gu­la­tos ten­ger­par­ti kem­ping­ben foglaljuk el szállásunkat, ahol egy­más után két éj­sza­kát töl­tünk. Késő délután már meg is mártózhatunk a Földközi-tenger vizében.

3. nap: Calvi – Kor­zi­ka Nem­ze­ti Park – Carozzu me­ne­dék­ház – Calvi-öböl –
Ligur-tenger – Calvi (szál­lás: kem­ping)
Reg­gel utazásunk első gyalogtú­rájá­ra in­du­lunk a kö­ze­li Kor­zi­ka Nem­ze­ti Park­ba. Vad­re­gé­nyes vi­dé­ken uta­zunk a Figarella fo­lyó völ­gyé­ben, míg­nem egy par­ko­ló­ba ér­ke­zünk (536 m). In­nen gya­log in­du­lunk to­vább egé­szen az 1250 m ma­ga­san ta­lál­ha­tó Carozzu menedékházig. Út­köz­ben a Bonifatu-fenyvesen ha­la­dunk ke­resz­tül és egy im­boly­gó füg­gő­hí­don is át kell kel­nünk. Az in­ga­tag­nak tű­nő – de ter­mé­sze­te­sen biz­ton­sá­gos – füg­gő­hí­d a Figarella fo­lyó fe­lett ível át. A dé­li órák­ban ér­ke­zünk a Carozzu-menedékházhoz, ahol meg­ebé­del­he­tünk és pi­hen­he­tünk. Ez­után a már meg­is­mert út­vo­na­lon té­rünk vis­­sza bu­szunk­hoz. Táv: 10 km, szint: fel 700 m, le 700 m. (∗∗∗) Vis­­sza­utazunk Calvi kem­ping­jé­be és a nap hát­ra­lé­vő ré­szét a vá­ros­ban vagy a Calvi-öböl hosszú, ho­mo­kos strand­ján tölt­het­jük pi­he­nés­sel. Ér­de­mes sé­tál­ni egyet Calvi bel­vá­ro­sá­ban, a ki­kö­tő­ben és az erőd­ben. Az éj­sza­kát Calvi kem­ping­jé­ben tölt­jük.

4. nap: Calvi – Les Calanches – Por­tói-öböl – Ligur-tenger – Porto (szál­lás: kem­ping)
Reg­gel ös­­sze­pa­kol­juk sát­ra­in­kat Calvi kem­ping­jé­ben és a Kor­zi­ka nyu­ga­ti part­ja­i­nál ta­lál­ha­tó Por­tói-öböl fe­lé in­du­lunk. Né­mi uta­zás után ér­ke­zünk a hí­res Les Calanches szik­la­vi­lág­ba, mely sze­re­pel az Unesco Vi­lág­örök­ség lis­tá­ján. Ez a te­rü­let Kor­zi­ka leg­szebb ter­mé­sze­ti lát­ni­va­lói kö­zé tar­to­zik. Les Calanches meg­hök­ken­tő szik­lái a szi­get ta­lán „legkorzikaibb“ lát­ni­va­lói: rend­kí­vül vál­to­za­to­sak és vad szép­sé­gük­ben ezer ap­ró cso­dát rej­te­nek. Rö­vid tú­rá­ra in­du­lunk a „kőlabirintusban“, mely­nek so­rán iga­zi szín­or­gi­á­ban cso­dál­hat­juk meg a pazar szik­la­for­má­ci­ó­kat. Táv: 3 km, szint: fel 50 m, le 50 m. (∗) Dél­után ­fog­lal­juk el szál­lá­sun­kat Porto városának kempingjében, ahol egy remek úszómedencét is találunk. A Ligur-tengert körülbelül 20 perces sétával érhetjük el. Ezen a szál­lá­son egy­más után három éj­sza­kát töl­tünk.

5. nap: Porto – Capo Rosso – Porto (szál­lás: kem­ping)
A na­pun­k nagyobb részét sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben tölt­het­jük Porto tengerpartján ­für­dő­zéssel, na­po­zással vagy strand­röp­lab­dával... A ké­ső dél­utá­ni órák­ban egy rö­vid és kön­­nyű, ám an­nál iz­gal­ma­sabb gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk. A ten­ger fö­lé ma­ga­so­dó 331 m ma­gas szik­la­szirt, a Capo Rosso meg­má­szá­sa a cé­lunk. A zord szép­sé­gű csúcs­ra egyet­len kes­keny, né­hol kis­sé me­re­dek ös­vény kí­gyó­zik fel. A ju­ta­lom a szirt te­te­jén vár min­ket, ugyan­is itt ta­lál­ha­tó Kor­zi­ka leg­szebb fek­vé­sű ko­ra­be­li őr­tor­nya, mely meg­le­pő­en jó ál­la­pot­ban ma­radt fenn. A to­rony bel­ső lép­cső­it meg­mász­va ju­tunk fel a to­rony te­te­jé­re, ahon­nan pa­zar pa­no­rá­ma tá­rul a sze­münk elé. A nap­le­men­te fé­nye­i­ben in­du­lunk vis­­sza a bu­szunk­hoz, azon­ban idő­köz­ben ránk fog sö­té­ted­ni, így elem­lám­pá­ra fel­tét­le­nül szük­sé­günk lesz. Táv: 9 km, szint: fel 300 m, le 300 m. (∗∗) Az éj­sza­kát Porto kem­ping­jé­ben tölt­jük.

6. nap: Porto – Piana – Capo d’Ortu (1294 m) – Piana – Porto
(szál­lás: kem­ping)
Reg­gel egész na­pos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk a kem­pin­günk­ből. Piana fa­lu­ba (450 m) bu­szo­zunk, majd on­nan gya­log foly­tat­juk utun­kat. Egy ide­ig er­dei ös­vé­nyen ka­pasz­ko­dunk egy­re ma­ga­sabb­ra, majd nem­so­ká­ra ró­zsa­szín és bí­bor szí­nű grá­nit­szik­lák tűn­nek fel előt­tünk. Az útvonalunk utolsó harmadán meredek kaptatók következnek, a terep pedig sziklássá válik, sőt olykor még a kezünket is használnunk kell az előrejutáshoz. Az 1294 m magas Capo d’Ortu csú­csá­ról elénk táruló panoráma azonban bőven megéri a fáradtságot. Nyu­gat-Kor­zi­ka leg­szebb pa­no­rá­má­ja fo­gad itt min­ket, előt­tünk a va­ló­szí­nűt­le­nül kék Ligur-tenger és Kor­zi­ka szi­ge­té­nek ten­ger­be nyú­ló szik­la­ge­rin­cei. Né­mi pi­he­nés után in­du­lunk vis­­sza a bu­szunk­hoz, de út­köz­ben bőven lesz még le­he­tő­sé­günk gyö­nyör­köd­ni a nagy­sze­rű táj­ban. Táv: 12 km, szint: fel 850 m, le 850 m. (∗∗∗) Délután érünk vis­­sza Piana fa­lu­ba, ahol a bu­szunk vár ránk. Az éj­sza­kát Porto kem­ping­jé­ben tölt­jük.

7. nap: Porto – Col de Verghio (1404 m) – Lac de Nino (1743 m) – Col de Verghio –
Scala di Santa Re­gi­na szur­dok – Corte (szál­lás: kem­ping)
El­hagy­juk Porto kem­ping­jét és kö­rül­be­lül két óra bu­szo­zás után ér­ke­zünk a Col de Verghio há­góba (1404 m). In­nen in­du­lunk egy kö­rül­be­lül 6-7 órás gya­log­tú­rá­ra, mely a Lac de Nino tó­hoz ve­zet. A Kor­zi­kát át­sze­lő GR-20 tú­ra­út­vo­na­lon in­du­lunk el elő­ször le­fe­lé. Fe­nyő- és bükker­dő­kön tú­rá­zunk ke­resz­tül egé­szen 1330 mé­te­res ma­gas­sá­gig, majd in­nen fel­fe­lé in­dul­va kb. más­fél óra múl­va ér­ke­zünk a Col de St-Pierre há­gó­ba (1452 m). Itt már cso­dás a ki­lá­tás. Ez­után kö­vek­kel ki­ra­kott és ösz­vé­rek ál­tal év­szá­zad­okon át hasz­nált gya­log­úton ér­jük el tú­ránk leg­ma­ga­sabb pont­ját, a Col de Reta há­gót (1883 m). In­nen eresz­ke­dünk le a Lac de Nino tó­hoz, mely 1743 méteres magasságban fekszik. A ki­csiny tó Kor­zi­ka szí­vé­ben ta­lál­ha­tó és a szi­get leg­szebb tá­jai öve­zik. A hely ide­á­lis a pi­he­nés­re, a tó mel­let­ti idil­li, zöld tisz­tá­son meg­ebé­de­lünk, majd egy má­sik út­vo­na­lon foly­tat­juk tú­rán­kat. Gyakorlatilag végig lefelé túrázunk, de a terep technikás, a szikláról sziklára való lépdelés miatt odafigyelést kíván. Egyes helyeken törmelékes és meredek ösvényre számíthatunk. Ezen a vidéken kis sze­ren­csé­vel sza­ba­don élő vad­ma­la­cok­kal is ta­lál­koz­ha­tunk. Szép fe­nyő­er­dő­ben tú­ráz­va érünk el egy par­ko­lót (1061 m), ahol már vár ránk au­tó­bu­szunk. Táv: 12 km, szin­t: fel 480 m, le 810 m. (∗∗∗) A tú­ra után a Scala di Santa Re­gi­na szur­dok­hoz utazunk, mely­nek mé­lyén a vad Golo fo­lyó zu­bog. A szur­dok Kor­zi­ka ta­lán leg­vad­re­gé­nye­sebb tá­ja­it tár­ja elénk. A me­re­dek szik­la­fa­lak men­tén ve­ze­tő úton kris­tály­tisz­tán tük­rö­ző­dő fo­lyó­sza­kasz­ok fe­lett ka­nyar­gunk. Es­te ér­ke­zünk Corte vá­ro­sá­nak kem­ping­jé­be, ahol egy­más után négy éj­sza­kát töl­tünk.

8. nap: Corte – Restonica-völgy – Corte (szál­lás: kem­ping)
Délelőtt a közeli Restonica-völgybe kirándulunk, ahol a vadregényes völgy alján egy vad hegyi folyó zubog. Ennek vizében, a folyó medrében indulunk egy rövid meder­túrára, mely­nek so­rán hol kő­ről-kő­re ug­rál­va, hol a víz­ben gá­zol­va ju­tunk elő­re. (∗∗) A fo­lyó egyes he­lye­ken elég mély ah­hoz, hogy egy ki­adó­sat fü­röd­jünk a jég­hi­deg víz­ben. Ezt követően visszautazunk Cortéba, ahol a város látnivalóinak felfedezésére indulunk. Kor­zi­ka egykori fő­vá­ro­sában járunk, mely ma leginkább di­ák­vá­ros, hi­szen mint­egy 2000 hallgató ta­nul a vá­ros egye­te­mén. Vé­gig­sé­tá­lunk a hegy­ol­dal­ba fel­kú­szó, keskeny ut­cá­kon, majd fel­ka­pasz­ko­dunk a me­re­dek szik­la­szirt­re épült Ci­ta­del­lá­ba, mely­nek lát­vá­nya már mes­­szi­ről ural­ja a vá­ros lát­kép­ét. Itt meg­néz­het­jük a Nem­ze­ti Mú­ze­um tár­la­ta­it, majd a ter­me­ken vé­gig­ha­lad­va a Fel­leg­vár­ba ér­ke­zünk, ahon­nan nagy­sze­rű fény­ké­pe­ket ké­szít­he­tünk Corte lát­ké­pé­ről. Es­te ki­pró­bál­hat­juk a bel­vá­ros va­la­me­lyik kel­le­mes han­gu­la­tú ét­ter­mét, de a cortei kem­ping úszó­me­den­cé­je is vár.

9. nap: Corte – Vizzavona (980 m) – Monte d’Oro (2389 m) – Vizzavona (980 m) – Corte
(szál­lás: kem­ping)
Egész na­pos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk a 2389 m ma­gas Monte d’Oro csú­csá­ra, mely egyi­ke Kor­zi­ka leg­szebb és leg­ma­ga­sabb he­gye­i­nek. Ko­rán reg­gel in­du­lunk bus­­szal a kem­pin­günk­ből és a gyö­nyö­rű fe­nyő­er­dő­ben épült pi­ciny fa­lu­ba, Vizzavonába ér­ke­zünk. A vas­út­ál­lo­más­tól (980 m) gya­log foly­tat­juk utun­kat és cso­dás fe­nyő­fák közt, a Vizzavona-erdőben tú­rá­zunk egy­re fel­jebb. Az út­vo­na­lunk el­ső sza­ka­sza fizikailag a leg­ne­he­zebb és a leg­me­re­de­kebb; majd kön­­nyebb sza­kasz kö­vet­ke­zik. Később azon­ban tú­ránk technikailag leg­ne­he­zebb sza­ka­sza kö­vet­ke­zik, ahol kis mér­ték­ben a ke­zün­ket is hasz­nál­ni kell az elő­re­ju­tás­hoz. Ju­tal­mul egy szép ha­va­si rét­re ér­ke­zünk, ahol meg­pi­he­nünk. In­nen egy szik­lás út­vo­na­lon ju­tunk fel a 2389 m ma­gas Monte d’Oro csú­csá­ra, ahol nagy­sze­rű lát­vány tá­rul a sze­münk elé. Szin­te ma­dár­táv­lat­ból lát­hat­juk a kör­nye­ző he­gye­ket és tisz­ta idő­ben akár a ten­ge­rig is el­lát­ha­tunk. Né­mi pi­he­nés és a csúcscsokik el­fo­gyasz­tá­sa után in­du­lunk vis­­sza a már meg­is­mert út­vo­na­lon a bu­szunk­hoz. Táv: 13 km, szint: fel 1410 m, le 1410 m. (∗∗∗∗) A tú­ra után Corte kem­ping­jé­be uta­zunk vis­­sza.

10. nap: Corte – Ajaccio – Corte (szál­lás: kem­ping)
Ezen a na­pon Na­pó­le­on szü­lő­vá­ro­sát, az 55.000 la­ko­sú Ajacciot ke­res­sük fel. Reg­gel in­du­lunk bus­­szal Corte kem­ping­jé­ből és kö­rül­be­lül más­fél órás uta­zás után ér­ke­zünk Ajaccio vá­ro­sá­ba, mely Kor­zi­ka köz­igaz­ga­tá­si köz­pont­ja, fon­tos ki­kö­tő­vá­ros. Kö­zö­sen fel­ke­res­sük Na­pó­le­on szü­lő­há­zát, mely­ben 1769-ben szü­le­tett a hí­res fran­cia csá­szár. Ezt kö­ve­tő­en sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben is­mer­ked­he­tünk Ajaccio belvá­ro­sá­val; sé­tál­gat­ha­tunk a ka­nyar­gós ut­cá­kon, megnézhetjük a citadellát, és be­ül­he­tünk a vá­ros szám­ta­lan ét­ter­mé­nek egyi­ké­be, ahol bi­zo­nyo­san íz­le­tes ten­ge­ri éte­le­ket szol­gál­nak fel. Lesz arra is időnk, hogy a város strandján eltöltsünk egy kis időt, így célszerű fürdőruhát is magunkkal hozni. A dél­utá­ni órák­ban in­du­lunk vis­­sza bu­szunk­kal Corte vá­ro­sá­ba, az éj­sza­kát az it­te­ni kem­ping­ben tölt­jük.

11. nap: Corte – Pianotolli Caldarello (szál­lás: kem­ping)
Ös­­sze­pa­kol­juk fel­sze­re­lé­sün­ket Corte kem­pin­gjé­ben és Korzika déli tengerpartja felé vesszük az utunkat. A szállásunk Pianotolli Caldarello kisváros kempingjében lesz, ahol egymás után két éjszakát töltünk. A Tirrén-tenger partját negyedóra sétával érhetjük el. A napunk hátralévő részét szabadprogram keretében tölthetjük a tengerparton.

12. nap: Pianotolli Caldarello – Bonifacio – Pianotolli Caldarello (szál­lás: kem­ping)
Egész na­pos vá­ros­né­zés­re in­du­lunk Kor­zi­ka leg­szebb vá­ro­sá­ba, a szi­get dé­li ré­szén el­he­lyez­ke­dő Bonifacióba. Mi­u­tán vé­gig­sé­tá­ltunk az al­só vá­ro­son, több te­rasz­ról ve­het­jük szem­ügy­re a ten­ger fö­lé nyú­ló hó­fe­hér mész­kő­szik­lák­ra épült vá­ros pa­zar lát­vá­nyát. Ez­után egy lép­cső­so­ron és egy te­kin­té­lyes mé­re­tű kö­zép­ko­ri ka­pun ke­resz­tül ju­tunk Bonifacio Ci­ta­del­lá­já­ba, mely a kö­zép­ko­ri óvá­rost rej­ti. Itt kó­bo­rol­ha­tunk a szűk si­ká­to­rok­ban, meg­lá­to­gat­hat­juk a Ge­no­vai ka­szár­nyát és a Ten­ge­rész­te­me­tőt. A Ci­ta­del­lá­ból in­dul az Ara­gó­nia ki­rá­lya lép­cső­sor, me­lyet a le­gen­da sze­rint egy nap alatt vág­tak a szik­lá­ba. 187 lép­csőn ke­resz­tül ju­tunk le a fan­tasz­ti­ku­san szép szik­lás ten­ger­part­ra. (∗) Dél­után egy fa­kul­ta­tív prog­ram ke­re­té­ben egy órás ha­jó­ki­rán­du­lás­ra in­du­lunk, hogy a ten­ger fe­lől is meg­cso­dál­has­suk Bonifacio nagy­sze­rű pa­no­rá­má­ját. A Kor­zi­ka és Szar­dí­nia köz­ti ten­ger­szo­ros hul­lá­ma­i­ról nyí­lik a leg­szebb rá­lá­tás a víz fö­lé né­hol 10-15 mé­ter­re is be­nyú­ló hó­fe­hér szik­lák­ra. Ha­jó­ki­rán­du­lá­sunk so­rán egy na­gyon ér­de­kes bar­lang­ba és egy álom­szép öböl­be is be­ha­jó­zunk. A ké­ső dél­utá­ni órák­ban uta­zunk vis­­sza Pianotolli Caldarello ten­ger­part­já­ra, ahol a bú­csú­es­tün­ket tart­juk.

13. nap: Pianotolli Caldarello – Bastia – Livorno (éjszaka a buszon)
Reggel út­nak in­du­lunk Bastia vá­ros ki­kö­tő­jé­be, ahol a kora délutáni órákban szállunk föl az Olaszországba tartó hatalmas kompra. Az át­ke­lés mint­egy négy óra hosszú. Livorno városába érkezünk, ahonnan Ma­gyar­or­szág­ra indulunk. Az éj­sza­kát a bu­szon uta­zás­sal tölt­jük.

14. nap: Bu­da­pest
Kora dél­után ér­ke­zünk Bu­da­pest­re.

A gyalogtúrák nehézsége

• Kor­zi­kai tú­rá­in­kat át­la­go­san spor­tos résztvevőknek szer­vez­zük, ám az it­te­ni gya­log­tú­rák né­mi­leg ne­he­zeb­bek a más eu­ró­pai or­szá­gok­ba in­du­ló au­tó­bu­szos utak tú­rá­i­nál. A ne­héz­sé­get nem a tú­rák hos­­sza okoz­za, ha­nem a szint­emel­ke­dés és a he­lyen­ként szik­lás, kö­ves, tör­me­lé­kes te­rep. A gya­log­tú­rák ter­mé­sze­te­sen sű­rűn lá­to­ga­tott, ki­ta­po­sott és jól jel­zett ös­vé­nye­ken ve­zet­nek, de az út­vo­nal né­hány al­ka­lom­mal szik­lás­sá vá­lik. Ez a kor­zi­kai tú­ra­út­vo­na­lak sa­já­tos­sá­ga. Al­kal­man­ként na­gyobb szik­lá­kon kell lép­del­nünk, sőt né­ha a biz­ton­ság ked­vé­ért kéz­zel is meg kell tá­masz­kod­nunk. Ter­mé­sze­te­sen sem­mi­fé­le szik­la­má­szó is­me­ret vagy fel­sze­re­lés nem szük­sé­ges a tú­rák tel­je­sí­té­sé­hez, de el­en­ged­he­tet­len a ma­ga­biz­tos mozgásko­or­di­ná­ció és a szé­dü­lés­men­tes­ség.
• Ha rend­sze­re­sen szok­tál tú­ráz­ni vagy spor­tol­ni és jár­tál már ma­gas­hegy­ség­ben, ak­kor nem ér­het meg­le­pe­tés tú­rá­ink so­rán. A na­gyobb gya­log­tú­rák kö­zül a Kor­zi­ka Nem­ze­ti Park tú­rá­ja igény­li a leg­ke­ve­sebb erő­ki­fej­tést. Eb­ben az eset­ben sem a tá­vol­ság, sem a szint­emel­ke­dés nem túl­sá­go­san je­len­tős. A Monte d’Oro csúcs el­éré­se már ko­mo­lyabb erőn­lé­tet fel­té­te­lez.
• A tú­rá­kat eset­leg ki is le­het hagy­ni, ilyen­kor a szál­lá­sun­kon és kör­nyé­kén ma­rad­ha­tunk. Min­den­kép­pen em­lí­tést kell ten­nünk az idő­já­rás­ról. Túl­sá­go­san nagy szél vagy eső ese­tén – a biz­ton­ság ked­vé­ért – vál­toz­hat a gya­log­tú­rák prog­ram­ja.