1. nap: Bu­da­pest – Manchester – Stirling (szál­lás: if­jú­sá­gi szál­ló)
A délutáni órákban indulunk a budapesti Ferihegyi repülőtérről a Jet2 diszkont légitársaság menetrendszerű járatával az angliai Manchester városába, ahová két óra repülést követően érkezünk. Beszállunk a helyszínen bérelt buszunkba és egy körülbelül négy órás utazás következik, melynek során elhagyjuk Angliát és Skócia területére érkezünk. Stirling kisvárosában szállunk meg, melynek tör­té­nel­me ma­gán vi­se­li szin­te egész Skó­cia tör­té­nel­mét; ezen a kör­nyé­ken bon­ta­ko­zott ki ugyan­is a 13. szá­zad­ban a William Wallace ne­vé­vel fém­jel­zett fel­ke­lés az an­gol ura­lom el­len. A XVI. században – a Stu­ar­tok ide­jén – is fon­tos tör­té­nel­mi ese­mé­nyek szín­he­lye volt a vá­ros. Egy ifjúsági szállóban foglaljuk el szállásunkat, ahol egy éjszakát töltünk.

2. nap: Stirling – West Highland Way (szál­lás: telepített lakókocsik)
Reggel felkeressük a William Wallace em­lék­művet, mely Stirling határában emelkedik, majd meglátogatjuk a város nagyszerű várkastélyát, ahol megnézhetünk egy vártörténeti kiállítást. Felkapaszkodhatunk a várfalra is, ahonnan remek panoráma nyílik a környező vidékre. A vár pincéjében berendezett panoptikumban elképzelhetjük a korabeli emberek életét és betekintést nyerhetünk egy középkori konyhába is. Ezt követően gyalogtúrára indulunk, mégpedig Skócia leghíresebb túraútvonalán, a West Highland Way ösvényen, a skót Fel­föld „Kéktúráján“. Az út­vo­nal ke­resz­tül-ka­sul ­sze­li át a leg­vad­re­gé­nye­sebb fel­föl­di tá­ja­kat, tel­jes hos­­sza 158 km. Az ösvényt végigjáró túrázók Glasgow-ból in­dulnak és a Ben Nevis lá­bá­nál el­ha­lad­va Fort William vá­ro­sá­nál érnek célt. Eb­ből a hos­­szú táv­ból ter­mé­sze­te­sen mi csak há­rom na­pi „adagot“ já­runk be, a leg­lát­vá­nyo­sabb sza­kaszt. Stirling városából bus­­szal in­du­lunk és nem­so­ká­ra a Fel­föld domb­jai közt ta­lál­ha­tó Glencoe-völgybe érkezünk, ahonnan gya­log­tú­ránk in­dul. A Skót Fel­föld­ön nin­cse­nek nagy magasságok és szintemelkedések, emiatt a túra egyáltalán nem megerőltető. Skócia egyik legszebb völgye a Glencoe, mely súlyos történelmi tragédiától terhes. 1692-ben két skót klán összetűzésbe keveredett, aminek a vége a „glencoe-i mészárlás“ lett. A harc nagyon sok emberéletet követelt, sokan azonban a hegyekbe menekültek. Velük viszont a könyörtelen skót tél végzett. 8-900 m magas hegyek közt túrázunk, majd átkelünk a Loch Leven tó völgyébe. Az Ördög-lépcsőn keresztül érünk fel egy nyeregre, ahonnan egy közeli kilátópontba is feltúrázhatunk. Innen pazar kilátás nyílik a Skót Felföld vonulatára. Láthatjuk a Három Nővér hármas hegycsoportját és a Buachaille Etiv Mor hegyét, mely sokak szerint a Felföld legszebb formájú hegye. Nyaranta nagyon sok sziklamászó keresi fel ezt a hegyet, hogy a szinte függőleges falain kapaszkodjanak fel a csúcsra. Az Ördög-lépcső másik oldalán ereszkedünk le egészen a Loch Leven fjord partján lévő Kinlochleven városkába. A Skót Felföld loch-jai (ta­vai il­let­ve fjord­jai) a jég­kor­szak­ban ke­let­kez­tek, csak­úgy mint a Skan­di­náv-fél­szi­get ha­son­ló föld­rajzi képződményei. Táv: 12 km, szint: fel 650 m, le 620 m, menetidő: 4-5 óra. (∗∗∗) A tel­jes fel­sze­re­lé­sün­ket ter­mé­sze­te­sen nem kell ma­gunk­kal vin­nünk, azt a busz­ban hagy­hat­juk. Csak egy kis há­ti­zsá­kot kell meg­pa­kol­nunk né­mi éle­lem­mel, ivó­víz­zel, az eső­ka­bát­tal és az eső­nad­rág­gal. Az egész na­pos gya­log­tú­ra után jól fel­sze­relt, 4 sze­mé­lyes te­le­pí­tett la­kó­ko­csik­ban fog­lal­juk el szál­lá­sun­kat, melyek iga­zi pi­he­nést nyúj­ta­nak a fel­föl­di tú­rá­ink vé­gez­té­vel, hi­szen ben­nük fű­tés, tel­je­sen fel­sze­relt kony­ha, me­leg vi­zes für­dő­szo­ba, WC, két há­ló­szo­ba és nap­pa­li áll ren­del­ke­zé­sünk­re. Ezek­ben a la­kó­ko­csik­ban egy­más után négy éj­sza­kát töl­tünk.

3. nap: West Highland Way: Kinlochleven – Fort William (szál­lás: telepített lakókocsik)
Foly­tat­juk gya­log­tú­rán­kat a West Highland Way ös­vé­nyen. A mai túránk kiindulópontja a fjordparti Kinlochleven városkája, melyet autóbusszal közelítjük meg. Egy parkolóban hagyjuk járművünket, majd gyalog folytatjuk utunkat. Először meredeken kapaszkodunk felfelé egy ösvényen, majd áthaladunk egy nyírfaerdőn. Az erdőből kiérvén csodás panoráma tárul elénk, visszanézve beláthatjuk a mögöttünk húzódó fjordot, melyet hatalmas hegyek vesznek körül. Hamarosan elérjük a 275 m magas Lairigmor-hágót, ahonnan már könnyebbé válik a terep. Több kisebb-nagyobb erdőségen visz keresztül utunk, majd néhány kilométer megtétele után megpillanthatjuk az 1343 m magas Ben Nevist, Nagy-Britannia legmagasabb hegycsúcsát, melyet két nap múlva meg is mászunk. Tovább túrázva elhaladunk egy vaskorszaki erőd romjai (Dun Deardail) mellett, majd leereszkedünk a Glen Nevis völgyébe. Miután elértük a Nevis folyót, túránk utolsó szakaszát a folyó mentén húzódó aszfaltozott úton tesszük meg, míg a Nevis egyik hídját átszelve el nem érjük Fort William városát. Táv: 22 km, szint: fel 735 m, le 735 m. (****) A túra végén buszunkkal utazunk vissza a szállásunkra.

4. nap: Loch Shiel – Glenfinnan – Inverloch kastély – Fort William
(szál­lás: telepített lakókocsik)
Egész na­pos bu­szos ki­rán­du­lás­ra in­du­lunk a Fel­föld­ön. Úticé­lunk a Loch Shiel (tó) mel­lett fek­vő Glenfinnan kis­vá­ros és kör­nyé­ke. Meg­néz­zük azt a jakobita em­lék­mű­vet, mely az utol­só skót – Csi­nos Kár­oly ve­zet­te – füg­get­len­sé­gi fel­ke­lés­nek ál­lít em­lé­ket. Ezt kö­ve­tő­en a ka­ted­rá­lis­hoz lá­to­ga­tunk, mely­nek ódon fa­lai kö­zött mint­ha meg­állt vol­na az idő. Iga­zi bé­ke ural­ko­dik itt, mely át­hat­ja az ide lá­to­ga­tó utazók lel­két. Glenfinnan pi­ciny vas­út­ál­lo­má­sán min­den nap át­ha­lad a Fort Williamből in­du­ló jakobita gőz­moz­dony, mely kor­hű ko­csi­kat húz ma­ga után. Ha sze­ren­csénk van, ak­kor ép­pen ta­núi le­he­tünk e ma­nap­ság már oly rit­ka ese­mény­nek. A vas­út­ál­lo­má­son meg­néz­he­tünk egy ap­ró vas­úti mú­ze­u­mot is. Ez­után bu­szunk­kal Fort William vá­ro­sá­ba uta­zunk, ahol elő­ször a pikt nép ősi erő­dít­mé­nyét, a ma már ro­mos Inverloch kas­télyt ves­­szük szem­ügy­re, majd sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben sétálgathatunk Fort William fő­ut­cá­ján. Meg­lá­to­gat­juk a hí­res Highland Mú­ze­u­mot, ahol a kör­nyék tör­té­nel­mé­vel és nép­raj­zá­val is­mer­ked­he­tünk meg. Ez a nap egy­faj­ta pi­he­nő­nap il­let­ve eső­nap az egész na­pos fel­föl­di gya­log­tú­rák közt. Ezen na­pok sor­rend­jét az idő­já­rás vál­to­zá­sa mi­att fel­cse­rél­het­jük. Az éj­sza­kát is­mét te­le­pí­tett la­kó­ko­csik­ban tölt­jük.

5. nap: Ben Nevis (szál­lás: telepített lakókocsik)
Uta­zá­sunk ne­ve­ze­tes nap­ja a mai, ugyan­is Skó­cia és egy­ben Nagy-Bri­tan­nia leg­ma­ga­sabb csú­csá­ra indulunk. A Ben Nevis „mindössze“ 1343 m ma­gas, de a Skót Fel­föld­ön ez is te­kin­té­lyes ma­gas­ság­nak szá­mít. Az idő­já­rás na­gyon vál­to­zé­kony er­re­fe­lé; jel­lem­ző, hogy té­len itt edze­nek a leg­jobb an­gol hegy­má­szók a vi­lág leg­ma­ga­sabb csú­csa­i­ra ter­ve­zett ex­pe­dí­ci­ó­ik előtt. A Ben Nevis észa­ki fa­la hír­hedt hegy­má­szó kö­rök­ben, an­nak té­li meg­má­szá­sa óri­á­si ki­hí­vás számukra. A csúcs elérése nyá­ron azon­ban sok­kal ke­ve­sebb koc­ká­za­tot rejt, oly­an­­nyi­ra, hogy a nyá­ri hó­na­pok­ban a jel­zett tu­ris­ta­ös­vé­nyen sok ezer tu­ris­ta vág ne­ki a tú­rá­nak. Az idő­já­rás azon­ban ekkor is könnyen tréfát űzhet a bakancsos kirándulókkal. A szik­rá­zó nap­sü­tés­ből bár­mi­kor le­het sű­rű köd és eső. Né­hány óra alatt kön­­nyen át­él­he­tjük mind a négy év­sza­kot... Az út­vo­nal Fort William kis­vá­ros­tól nem mes­­sze in­dul ten­ger­szint­ről. Az ös­vény jól ki­járt és nem me­re­dek, a csúcs kör­nyé­kén azon­ban szá­mít­ha­tunk hó­folt­ok­­ra is. Kö­rül­be­lül négy óra alatt ér­ke­zünk az 1343 m ma­gas Ben Nevis csú­csá­ra, ahon­nan szép idő ese­tén cso­dás ki­lá­tás tá­rul elénk a kör­nyék ta­va­i­ra, he­gye­i­re, fal­va­i­ra. Né­mi né­ze­lő­dés és pi­he­nés után in­du­lunk le­fe­lé a már meg­is­mert út­vo­na­lon. Táv: 12 km, szint: fel 1350 m, le 1350 m, menetidő: 8-9 óra. (∗∗∗∗)

6. nap: Elian Donan kastély – Skye sziget: Old Man of Storr (szál­lás: ifjúsági szálló)
A Kaledóniai-csatornán átkelve érkezünk a mai nap első látnivalójához, a rendkívül látványos Elian Donan kastélyhoz. A McRee család ősi otthonát többek közt a Hegylakó című filmből ismerhetjük. Nemcsak kívülről csodáljuk meg a várat – mely a tipikus skót várak hangulatát árasztja –, hanem bejárjuk a várban berendezett múzeumot is. Innen némi utazás után érjük el a Hebridák egyik tagját, Skye szigetét, melyet  sokan „kis-Skóciának“ is neveznek. A sziget tulajdonképpen kicsinyítve adja Skócia esszenciáját. A mindössze 8000 lakosú sziget partvo­nala 1600 km hosszú, de egyik települése sincs 8 kilométernél messzebb a tengertől. Ez az adat is mutatja Skye partvonalának rendkívüli tagoltságát és ezáltal változatosságát. A sziget közepén helyezkedik el a Cuillins-hegység; központja és egyetlen nagyobb városa a 2500 lakosú Portree. Skye szigetén többek közt magas hegycsúcsokban, mocsár­vidékekben, vadregényes völgyekben, tengerparti fövenyekben és mélybe szakadó tengerparti sziklákban gyönyörködhetünk. A Cuillins-hegység északi pereme előtt elhaladva érkezünk Skye egyik leglenyűgözőbb látnivalójához, az Old Man of Storr sziklaalakzatokhoz. (∗∗) Szállásunk egy ifjúsági szállóban lesz, ahol egymás után két éjszakát töltünk.

7. nap: Skye szi­get: Kilt Rock – Dunvegan kas­tély – Dunvegan-öböl – Quiaring
(szál­lás: ifjúsági szálló)
Foly­tat­juk Skye szi­ge­ti kör­uta­zá­sun­kat. El­ső­ként a Kilt Rock ten­ger­be sza­ka­dó ba­zalt­szik­lá­it és víz­esés­ét néz­zük meg, majd a lát­vá­nyos Dunvegan kas­tély­hoz uta­zunk, mely 1200 óta a McLeod klán szék­he­lye. A vár­kas­tély­ban be­ren­de­zett mú­ze­um­ban töb­bek közt lát­ha­tunk egy va­rázs­ere­jű „tündérzászlót“, me­lyet a le­gen­da sze­rint a vár la­kói egy tün­dér­től kap­tak va­la­mi­kor a 4-7. szá­zad­ban. A kas­tély­tól nem mes­­sze ta­lál­ha­tó egy ki­csiny ki­kö­tő, ahon­nan mo­to­ros csó­na­kok­kal in­dul­ha­tunk egy fó­ka­ko­ló­nia irá­nyá­ba. Meg­kö­ze­lít­jük a csó­na­kok­kal a fó­ká­kat, de a víz­ről re­mek lát­ványt nyújt ma­ga a Dunvegan kas­tély is. Dél­után felkeressük a szigetvilágban élők mindennapjait bemutató múzeumot és teszünk egy rövid sétát Duntulm kastélyának romjai között. Ezt követően pedig egy na­gyon lát­vá­nyos tú­rá­ra in­du­lunk Quiaring szik­lá­i­hoz. Nem kell so­kat gya­lo­gol­nunk, hogy egé­szen bi­zarr szik­la­alak­za­tok kö­zé ér­kez­zünk. So­kat el­árul­nak ezen hegy-mé­re­tű szik­lák ne­vei: Asz­tal, Tű, Bör­tön... A Quiaring szik­lái közt tett tú­ránk rend­kí­vül vad­re­gé­nyes, és alig találkozunk itt rajtunk kívül más turistával. Táv: 8 km, szint: fel 350 m, le 350 m. (∗∗∗) A tú­ra után vis­­sza­té­rünk szállásunkra.

8. nap: Skye – Kaledóniai-csatorna – Loch Ness – Urquart kas­tély – Inverness
(szál­lás: ifjúsági szálló)
Reg­gel elhagyjuk Skye szi­ge­tét és nem­so­ká­ra a Kaledóniai-csatornához ér­ke­zünk, mely rész­ben ter­mé­sze­tes, rész­ben mes­ter­sé­ges víziút. Há­rom nagy ta­vat kö­töt­tek ös­­sze mes­ter­sé­ges csa­tor­ná­val, az egyes ta­vak víz­szint­je azon­ban el­té­rő. A Loch Ness fel­ső vé­gé­ben épült Fort Augustus 7 zsi­lip­ből ál­ló rend­sze­re épp azt a célt szol­gál­ja, hogy ki­egyen­lít­se a ta­vak köz­ti víz­szint-kü­lönb­sé­get. A csa­tor­nát 19 évig épí­tet­ték, de mi­vel a ha­tal­mas ke­res­ke­del­mi ha­jók nem fér­nek át raj­ta, ezért szin­te ki­zá­ró­lag a tu­riz­mus szol­gá­la­tá­ban áll. Mi­u­tán kör­be­jár­tuk a zsi­li­pe­ket, a hos­­szú Loch Ness part­ján uta­zunk to­vább, mi­köz­ben per­sze le sem vesszük sze­mün­ket a tó si­ma víz­tük­ré­ről. Bár­me­lyik pil­la­nat­ban fel­buk­kan­hat ugyan­is Nessie, a szörny! A Loch Ness part­ján áll köz­vet­le­nül a szik­lá­ra épí­tett Urquhart kas­tély, mely a leg­jobb szörny-meg­fi­gye­lő hely hí­ré­ben áll. Per­sze mi is sze­ren­csét pró­bá­lunk, hát­ha pont ne­künk si­ke­rül el­ké­szí­te­ni a min­dent bi­zo­nyí­tó fo­tót. Ám ha ez még­sem si­ke­rül­ne, ak­kor be kell ér­nünk a kas­télyt bemutató múzeummal. Ezt kö­ve­tő­en a 42.000 la­ko­sú Invernessbe uta­zunk, mely a Fel­föld „fővárosa“. A Ness fo­lyó part­já­ra épült te­le­pü­lés iga­zi vi­dé­ki kis­vá­ros, ahol jól meg­fér­nek egy­más mel­lett a mo­dern épü­le­tek és a ré­gi vik­to­ri­á­nus há­zak. Invernesst mindenki sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben fedezheti fel, majd a kö­ze­li szállásunkra uta­zunk, ahol az éj­sza­kát tölt­jük.

9. nap: Inverness – Glenlivet – Crathess kastély – Edinburgh (szál­lás: ifjúsági szálló)
Kel­tá­ul a „whisky“ szó az élet vi­zét je­len­ti. Mi is fel­ke­res­sük hát az élet vi­zé­nek egyik skó­ci­ai „forrását“, az­az a Glenlivet whis­ky­le­pár­ló-üze­met. A hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 100 skót whis­ky­-üzem­ből a Glenlivet az egyik leg­pa­ti­nán­sabb, me­lyet még 1827-ben ala­pí­tott egy bi­zo­nyos Ge­or­ge Smith szesz­csem­pész. Az üzem má­ra már nem­zet­kö­zi hír­név­re tett szert, oly­an­­nyi­ra, hogy a whis­ky ké­szí­té­sét be­mu­ta­tó ki­ál­lí­tás és elő­adás itt a leg­lát­vá­nyo­sabb egész Skó­ci­á­ban. Mi­u­tán vé­gig­jár­tuk a kiállítást valamint a whis­ky-készítés helyszíneit és szin­te ki­ta­nul­tuk a gyár­tás trükk­je­it, mi is meg­kós­tol­hat­juk Glenlivet leg­ne­me­sebb ita­la­it, amik­ből ter­mé­sze­te­sen vá­sá­rol­ha­tunk is. Dél­után Skócia egyik legszebb kastélyához, a Crathess patináns épületéhez uta­zunk, ahol egy szép ar­bo­ré­tu­mot is ta­lá­lunk. Vi­rá­gok és gon­do­zott sö­vé­nyek közt sé­tál­ha­tunk, de ter­mé­sze­te­sen a kas­télyt is vé­gig­jár­juk. A le­gen­da sze­rint egy zöld ru­hás hölgy kí­sért a vár­ban, akit mi még ugyan nem, de az itt la­kó Burnett csa­lád la­kói időn­ként lát­ni vél­nek. A Burnett klán tag­jai már év­szá­zad­ok­kal ez­előtt ki­rá­lyi fő­er­dé­szek vol­tak és az­óta bir­to­kol­ják a kas­télyt. Be­jár­juk a Crathess kas­tély szé­pen be­ren­de­zett szo­bá­it, majd Edin­burgh vá­rosába uta­zunk, ahol szállásunk egy ifjúsági szállóban lesz.

10. nap: Edinburgh (szál­lás: ifjúsági szálló)
Egész na­pos vá­ros­né­zés­re in­du­lunk Edinburgh-ban, mely a skó­tok sze­rint a vi­lág leg­szebb vá­ro­sa. Skó­cia fő­vá­ro­sát a Forth fo­lyó ki­szé­le­se­dő tor­ko­la­ta mel­lett hét domb­ra épí­tet­ték. El­ső­ként a vá­ros fe­lett ma­ga­so­dó ha­tal­mas kas­tély­ba lá­to­ga­tunk, mely az egyik leg­szebb Skó­ci­á­ban. A kas­tély leg­öre­gebb ré­sze a Szent Mar­git ká­pol­na, de több száz éves ost­rom­ágyú­kat lát­ha­tunk a vár­fa­la­kon is. A vár­ban be­ren­de­zett tár­la­ton meg­is­mer­ked­he­tünk a skót tör­té­nelem­mel, és láthatjuk a ko­ro­na­ék­sze­re­ket is. A leg­ér­de­ke­sebb azon­ban két­ség­kí­vül a Scone Stone, az­az a „Vég­zet Köve“, me­lyen a skót ki­rá­lyo­kat ko­ro­náz­ták meg. A dél­utánt sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben tölt­jük Edin­burgh vá­ro­sá­ban, ahol na­gyon sok lát­ni­va­ló kö­zül vá­laszt­ha­tunk. Be­jár­hat­juk a vá­ros két ne­ve­ze­tes ut­cá­ját: az óvá­ros fő­ut­cá­ját (Royal Mile) és a vi­lág egyik leg­hí­re­sebb bevásárlóutcáját (Princess Street). Meg­néz­het­jük kí­vül­ről a Holly­rood pa­lo­tát, ahol az an­gol ki­rá­lyi csa­lád min­den év­ben két hó­na­pot tölt. Vé­gig­jár­hat­juk a Skót Nem­ze­ti Ga­lé­ri­át, ahol 15-19. szá­za­di an­gol és eu­ró­pai fes­tők ké­pe­it őr­zik. El­sé­tál­ha­tunk Sir Walter Scott em­lék­mű­vé­hez és a Calton Hill ne­vű dom­bon fel­ál­lí­tott Nem­ze­ti Em­lék­mű­höz is. Ha azon­ban va­la­ki fe­lül­ről sze­ret­né vé­gig­pász­táz­ni te­kin­te­té­vel Edin­burgh lát­kép­ét, ak­kor eh­hez az Arthur szé­ke ne­vű 300 m ma­gas domb­ra kell fel­ka­pasz­kod­nia. Ké­ső dél­után té­rünk vis­­sza szállásunkra.

11. nap: Edinburgh – Manchester – Budapest
Reggel elhagyjuk Edin­burgh városát és Manchester repülőterére utazunk, ahonnan közvetlen repülőjárattal indulunk Budapest felé. A késő délutáni órákban érkezünk a Ferihegyi repülőtérre.

A gyalogtúrák nehézsége

• Skóciai utunk során nem kell túlságosan nehéz gyalogtúrákra készülni. Mivel a West Highland Way túraútvonalon illetve Skye szigetén nagy szintemelkedések nincsenek, így a viszonylag hosszabb túrák sem megerőltetők. Túráinkat átlagosan sportos erőnlétű résztvevőknek szervezzük, így aki szokott időnként túrázni vagy sportolni, tehát aktív életmódot él, az bátran nekivághat a túráknak.
• Nehézséget igazából csak az időjárás okozhat. Skócia éghajlata miatt mindenképpen számítanunk kell esőre és ködre. Különösen az eső nehezítheti túráinkat. Ezért nagyon fontos, hogy megfelelő esővédő ruházattal (esőkabát, esőnadrág) és meleg ruhákkal induljunk útnak.
• A gyalogtúrák során csak a Ben Nevis megmászása során kell számítanunk komolyabb szintemelkedésre és ezt a túrát nehezítheti legjobban az időjárás. A Ben Nevis túráról is elmondható, mint ahogy az összes többiről is, hogy kihagyható, tehát ha valaki nem szeretné végigjárni, akkor a szállásunkon maradhat. Túráink összességében nem nehezek, átlagosan sportos erőnléttel bárki által teljesíthetőek.